Eggyetértek az előző hozzászólásokkal,de nagyon nehéz a fiataloknak is. Mire mi tehetetlenné válunk, nekik még dolgozniuk kell. Még a saját unokáikat sem tudják jóformán vállalni mert bizony hatvanegynéhány évesen a munkahelyen elég lesz helytállni, a stressz, hogy megfeleljenek, ne kerüljenek utcára, ha belegondolok, hogy legalább 59 éves korig kell dolgoznom és még csak 57 vagyok, milyen nehéz, és nem tudok, munka után nincs már annyi erőm, hogy segítsek nekik, mert nyáron nincs ovoda, iskola stb..,nem beszélve arról, hogy ha betegek, mert eggyik munkahely sem szereti, ha az anyuka folyton otthon marad a beteg gyerekkel. Bizony néha én is arra gondolok, hogy valamilyen otthont nézek ki magagamnak, ahol velem egykorúak vannak, nem azért, hogy engem nem szeretnek, vagy én nem szeretem őket, sőt.. azért mert szeretnek és én is szeretem őket!
Duzsné Kati 3 unokás nagymama

Előzmény

Válasz

SZÉP JÓ REGGELT ÉS -EGGYET ÉRTEK ARRA VAN IDŐNK AMIRE AKARJUK ,HOGY LEGYEN .

Előzmény

Válasz

Én nem tudom,hogy hova jutunk,de itt is az idősek próbálnak segíteni,erőn felül,csak már nincs miből.Ez kétségbeejtő helyzet.A bántalmazás nálunk is már egyre sűrűben fordul elő.Elszomorító.

Válasz

Sziasztok!61 éves négy gyermekes édesanya vagyok. Két nagyobb és két kisebb gyermekkel. Szüleink sajnos eltávoztak tőlünk, de nem tudtam volna elképzelni , hogy otthonba kerüljenek. Itthon két és fél szobás lakásban két gyermekkel és férjemmel ápoltuk Anyósomékat, akik nagyon betegek voltak.Férjemmel együtt nagy odaadással. Úgy gondolom csakis szeretettel lehet ápolni, mindegy mekkora lakás van.Egyébbként lányaim férjeikkel és unokákkal is laktunk együtt amíg szükséges volt. Jelenleg is a kisebbik lányom várandós és együtt élünk a párjával. Boldognak érzem magam mert látom a picike fejlődését. Az ápolást megtehettem ,mert 47 évesen sajnos leszázalékoltak 67 % ra és itthon voltam nem dolgoztam. Természetesen aki dolgozik az nem igazán tud minden percben odafigyelni az ágyban fekvő betegre. Úgy gondolom, hogy régen is és ma is , voltak -vannak akik együtt élnek 2-3generáció . Azt hiszem nekem is nagyon nagy segítség volt, hogy közelemben voltak Anyósomék és viszont nekik is jó volt. A mai világot is mi mindannyian irányítjuk, arra van időnk amire időt szakítunk. Nem tudom mi lesz, ha még öregebb leszek, de azt hiszem ha fiatalon is megértő szülő és gyermek kapcsolat van akkor öregségemre is az lesz. Talán?!Bízom benne. Jó egészséget mindenkinek Marika

Válasz

Sziasztok, egyetértek azzal, hogy a több generációs együttélés lehetőségéhez bizony olyan nagy lakás szükséges, ahol 2-3 generáció kényelmesen elfér. Legalább legyen egy -egy külön szoba minden generációnak külön. Ugyanis, addig nincsen baj, még az unokák kicsik, addig a nagyikkal is megfér akár egyszobába is!! A baj általában akkor kezdődik, amikor az unoka megnő, és felnőtt lesz, szeretné élni saját kis életét. Akkor már kiütközik, a helyhiány, stressz, munka, időhiány, szülő,nagyi, testvér különböző rigolyák, stb... miatt a generációs viták, önkéntelenül is. A mai fiatalok nagyon sok ismerőseimnél, önállóságra vágynak, külön utakon járnak, és a szülő és nagyszülő által felépített 3- 4-5 szobás nagy házban egyedül maradtak. Ez nem azt jelenti, hogy nem mennek a gyerekek hozzájuk, de lakni általában mindegyik ha tehetik önálló lakásban SZERETNÉK kezdeni az életüket. ÉS HOGYAN? ÁLTALÁBAN A SZÜLÖK FELADJÁK A LAKÁSUKAT ÉS ELCSERÉLIK KÉT KISEBBRE, VAGY ELADJÁK ÉS VESZNEK KÉT MÁSIK LAKÁST MAGUKNAK ÉS A GYEREKEKNEK . Természetesen, akkor is a gyerek az első a legtöbbünknél. Nem gondolunk arra, hogy 70-80 netán 90 éves korunkban lesz-e majd közelünkbe, aki adjon egy pohár vizet ?? Tehát a kényelem, munkahely, önállósodási vágy, rohanás, szeretethiány, időhiány, generálja az időskori egyedüllétet sajnos, nem csak az elszegényesedés. Igen az is van, bár ne lenne országunkba!! De a mai világban a fiataloknak, dolgozóknak, nincs idejük semmire, ebben azért belejátszik, hogy mindenkinek arra van ideje amire beosztja.

Válasz

Sziasztok, hogy ki tart el kit? Akinek éppen van bevétele! A több generációs együttélésról annyit, ahhoz megfelelő ház vagy lakás is kellene. Tapasztalatból tudom, hogy ez sok helyen feszültségket okoz. Mi heten lakunk egy olyan házban, ami két- három embernek lenne kényelmes. Nem így indult, mikor a házat vettük, csak hárman voltunk, de nem tudtam azt mondani a lányomnak, hogy menjenek albérletbe.

Válasz

SZIA -IGEN NÁLUNK IS JÓL MŰKÖDIK ÉS MARADJON IS IGY }}}

Előzmény

Válasz

SZIASZTOK ÉS KÖSZIKE A MEG HIVÁST -ÉN MOST CSAK ANNYIT FŰZNÉK HOZZÁ NEM AZ A KÉRDÉS KI TART EL KIT ,HANEM HOGY A SZÜLŐ ÉS GYERMEK MINDEN PROBLÉMÁT MEG TUDJON BESZÉLNI +ÉPPEN MELYIKÜKNEK VAN SEGICCSÉGRE SZÜKSÉGÜK ÉS AKKOR NEM LESZ AZ -HOGY KI TART EL KITT ,MERT EZ KÖLCSÖNÖS LESZ -SAJNA -ÉN NEM EGYEDÜL VAGYOK TESTVÉR ,DE A 84 ÉVES ANYUKÁMAT AKI BECSÜLETTEL FEL NEVELT 5 GYEREKET ,MOST CSAK ÉN ÉS A CSALÁDOM GONDOSKODIK RÓLA -A TÖBBIEK ,JELSZÓ NEM ÉRNEK REÁ -NA NEKEM 1 FIAM VAN ÉS MOST LESZ UNOKÁM ,HA NEKIK VAN RÁNK SZÜKSÉGE MI OTT IS OTT VAGYUNK + FORDITVA IS MŰKÖDIK -EZ CSAK SZERETET ÉS ÖNZETLENSÉG KÉRDÉD -AMIT NEM AKKARUNK NINCS IS RÁ AKKOR IDŐ ÜGYE ???HOZÁ TESZEM ÉN RNY -VAGYOK ,DE AKKARATTAL MEG TUDOM OLDANI ,A GYEREKEK ÉS AZ ANYUKÁM GONDJÁT +A PÁROMNAK TERMÉSZTESEN KÖSZÖN HETŐEN ÉS ÜGYE A GYEREKEIM IS BE SEGITENEK -ÉN ÚGY TARTAM KI MINT VETI ÁGYÁT ÚGY ALUSSZA ÁLMÁT -SZÓVAL -SZERINTEM AKI A SZÜLEIT ELDOBJA Ő IS EZT KAPJA MAJD VISSZA AZ ÉLETTŐL ,DE AKKOR MÁR KŐSŐ BÁNAT .ADDIG KELL SZERETNI VALAKIT MÉG ÉLL,NEM AKKOR MIKOR MÁR NINCSEN KÖZÖTTÜNK -AZ MÁR KÉSŐ-----Ó JÓ HOSSZÚ LETTEM -BE MUTATKOZÁSNAK , DE ÉN OLYAN EMBER VAGYOK AMI A SZIVEMEN AZ A SZÁMON IS -NEM SZERETEM A KÉTSZINŰ EMBEREKET !!

Válasz

Nagyon igaz és sajnálatos gondolatokat írtál az idős korosztályról.
Kiváncsi vagyok én is, mi lesz a végső megoldás.
Talán akinek szerető családja van, még van remény, hogy nem hagyják magára, de vajon az egyedül élőknek mi lesz a sorsa?
A többgenerációs nagy-család? -csak ott működhet, ahol szeretet, megértés van.
Én történetesen ilyenben élek, fiammal és családjával és egész jól működik.

Válasz

A tobbgeneracios egyutteles a csalad minden tagjanak elonyos. Nalunk bevalt,a fontos hogy tudjunk figyelni egymasra s ugyanakkor meglegyen a maganeletunk is,

Válasz

Kedves Jánosné!

Én 30. évemet töltöttem mikor 40%-s rokkantságot állapítottak meg.42 éves voltam,mikor 50%-s rokkant lettem.Soha nem kaptam érte semmi juttatást.57 éves koromban nyugdíjba mentem,41 évet dolgoztam.
Bizonyosan vannak olyan egyének akik pénzért veszik meg a rokkantságukat,de én abban a pár esetben mikor a bizottság elé kellett mennem,sajnos találkoztam olyan beteg emberekkel akik joggal megkapták 67,vagy annál több %-t.Én őszintén örülök,hogy csak ennyire tartottak munkaképtelennek,és dolgozhattam tovább.Többnyire olyan beteg Emberekkel akiknek az én tudásommal,és szeretetemmel tudtam segíteni.Elhiszem,hogy beteg vagy,és rosszul esik mások csalása,de nem biztos,hogy nekik könnyebb.Kívánok Neked és a Férjednek jó egészséget,szeretetet és még nagyon sok boldogságot .

Előzmény

Válasz

Ezek nehéz dolgok,sajnos azt kell elfogadni ami van,sok esetben.

Válasz

Én sok problémával élek,de csak ötven százalákot kaptam,mert nem tudtam lefizetni a bizottságot mint eggyesek!Nagyon nehéz a megélhetésünk a férjemmel,de egymásba találjuk meg a boldogságot,és erőt merítünk egymásból!

Válasz