Szerintem az ötletbörze fakultatív, aztán úgyis mérlegre kerülnek a dolgok, és az anyukáé a döntés joga - ami persze néha felsülhet, de a tapasztalat így is megszületik! :)

Válasz

Van, hogy nem egyezik a véleményünk, azt megbeszéljük, de nem a gyerek előtt. Mivel együtt lakunk, kénytelen szót fogadni, én meg kénytelen vagyok nevelni, nem lehet kedvemre kényeztetni. De ha az anyja mond valamit, akkor az úgy van, anya a parancsnok, mama is szót fogad neki. Pl. nem szabad édességet adni neki, vagy, meg kell enni a kaját, addig nincs nasi, ezt be kell tartani. A gyerek előtt soha nem adok tanácsot, nem "nevelem" a lányomat.

Válasz

Visszavonulni is tudni kell méltósággal. Igazán nyűg csak az lehet, akinek van mit vizsgálnia magában. Az alkalmazkodás ebben a korban már nem egyszerű, csak ezt sokan belátni sem nagyon szeretnék. Ezért kell legalább egy csendes kis szoba a nagyinak. Nekem is van egy a lányoméknál - amolyan vendégszoba, mivel együtt még nem lakunk -, és én is már megszoktam a viszonylagos magány - van kutyám, macskám -, néha mindenkinek jó egy mély levegőt venni. :) Ez van.

Előzmény

Válasz

A menyem egészen más családi nevelésben részesült,mint a fiam.Mindkettőjüknek a magáé tünt ideálisnak.A menyem kierőszakolta a maga elveit két gyermek nevelése során, a Fiam idegileg felőrlődött.Mi az apai nagyszülők szóba se jöhettünk.

Válasz

A több generációs együttlakás a mai fiataloknak csak addig felel meg, amig kicsik a gyerekek. Azután már felesleges a nagyi, sőt utban van. Zavarja a családi idillt!! Már semmit sem csinál jól,Sőt már csak nyűg teher acsaládnak!!!!

Válasz

Az én tapasztalatom szerint nem igénylik ,sőt elutasítják ha probáltamvalamiben tanácsot adni, hogy ezt ők jobban tudják!!!!

Válasz

Bárcsak így lenne! De a hétvégéket leszámítva, nem hiszem, hogy sok anyukáról mondható ez el. Én kb akkor fogok majd ráérni babázni, ha majd dédi leszek már, mert addig biztosan dolgozni fogok, de akkor meg már ki lesz, aki helybe hozza a gyerekeket???

Előzmény

Válasz

Szerintem a család direktben nem igényli a kioktatást. A nagymama jószándékból, tapasztalatból véleményt mond, a családtagok vagy hasznosítják vagy a kukába dobják. Kényszer nélkül. Régen a nagymama intelme kötelező volt. Most én elmondom, mert kötelezőnek tartom magamra nézve, hogy hozzászóljak. Az illetékesek pedig belátásuk szerint teszik a dolgukat. Az idő dönti el, hogy kinek mikor volt igaza, viszont visszafordítani nem lehet. Még mindig a nagy család híve vagyok, ha a magánszférát kellően el lehet különíteni.

Válasz

Nem igényli. Úgy gondolom azonban, hogy a tapasztalataimat, mint dolgozó anya szereztem, és biztosan nem alkalmazhatók a mai világban, mikor az anyák többsége egésznap ráér a gyerekével foglalkozni.

Válasz

Én az anyukámat inkább egyéb nagymamis témákban - főzés, betegségkezelés, házi praktikák - szoktam nyúzni. A nevelés már nem az ő dolga, de ha nálunk van, teljes hatáskörrel bír, a gyerekeknek szót kell neki fogadniuk. Már az elején meg tudtam vele beszélni az én elképzeléseimet a dolgokról, így ő is tudott hozzánk alkalmazkodni, mégsem kell túlságosan elnézőnek lennie. Szerintem ez így korrekt.

Válasz