Elgondolkodtató téma. Azt hiszem beválna a családmodell, ha a család minden tagja akarja. Ha nem kényszer a fiatal generáció részéről, mert nincs más megoldás,ha nem kényelem, / majd a mama megcsinálja/ hanem szeretet és ragaszkodás és annak megelőlegezése, hogy mama, papa ha nem bírjátok akkor mi itt leszünk. És az is hozzátartozik, hogy az idősebb generáció /!mármint mi/ ne áldozatnak, önfeláldozásnak érezzük amit adunk. Sok-sok szeretet,tolerancia, bizalom!!! Ha ez nincs együtt akkor szerintem mi adjuk amit tudunk és fogadjuk el amit a gyerekeink akarnak, és természetesen Ők is fogadják el azt amit mi akarunk.

Válasz

Nagyon nehéz a mai világban összefogni a családot. Mindenki másképp éli meg a dolgokat, más a felfogása, mások a céljai. Ezeket összehangolni egy közösségben Óriási teher, de ugyanakkor siker élmény is ha működik. Ez a Mamák feladata.

Válasz

Igazán idillin hangzik! :) Lehet, hogy fórumot kéne nyitnod, mondjuk Tanácsok a békés együttéléshez címmel. Nem kevés alkalmazkodást igényel egy többgenerációs család. Tapasztalatod van, nem is kevés... :)

Előzmény

Válasz

Nálunk immár ötödik éve működik, ráadásul igen zsúfoltak vagyunk . Nincs balhé, nincs vita, ha a gyerekeknek dolguk van, itthon vagyok állandóan, az unokák ha nem vihetők, velem maradnak.

Válasz

Előbbi hozzászólásomhoz még csak annyit: a két ingatlan egyesítésével - csakhogy együtt tudjunk élni - elértük azt a szintet, hogy jövőre még ingatlan adót is kell fizetnie szegény fiamnak, mivel az APEH ingatlanértékelője szerint ez a ház már annyit ér, hogy fizetni kell érte jócskán. Jó lenne, ha figyelembe vennék, hogy ez két régi ingatlan egyesítéséből jött létre, és igazándiból két család lakik benne. De azt hiszem erre várhatunk! No majd meglátjuk.

Válasz

A fiamék lassan 10 éves házasok, azóta együtt élünk, s igazán nem voltak köztünk olyan problémák, amik megoldhatatlanok lettek volna, ill. nem is igen volt semmilyen probléma. Nekem régen volt egy 53 m2-es lakótelepi lakásom. Édesanyámtól megörököltünk egy kis családi házat a szomszéd utcában, hamarosan oda költöztünk. A lakótelepit később eladtam, és belekezdtünk egy tetőtérbeépítésbe, mivel egyikünk sem szívesen ment volna oda vissza. A tetőtérbeépítést úgy alakítottuk ki, hogy a fiamnak ha megnősül egy teljesen különálló lakása legyen. A bejárat és az előszoba közös, én maradtam a földszinten, a fiam pedig beköltözött az emeleti részbe. Azóta megnősült, két fia született, így az egész család együtt él egy házban és mégis külön. Igaz, nekik is van külön konyhájuk, WC, fürdőszoba stb., de nap mint nap én vásárolok be, főzök, terítek, mosogatok, befőzök stb., stb. Tulajdonképpen a családi életnek ez a része nálam zajlik, ami néha bizony már fárasztó, de amikor megjönnek az unokáim, még a fáradságomat is elfelejtem, ott csivitelnek, mesélnek játszanak körülöttem. Szerencsére a fiam is és a menyem is dolgozik, a munkahelyükön megbecsülik őket, igaz, az elvárások is nagyok. Így egy kicsit többet is kell foglalkoznom az unokáimmal, mivel ők reggeltől estig el vannak foglalva, napi 10-12 órát vannak távol a családtól. A nagyobbik unokám már 2. osztályos, a kisebbik utolsó éves óvodás. A kisebbiket minden nap délben én hozom haza, hetente kétszer jár úszni, eddig leginkább én vittem, most már mivel később kezdődik neki az úszás, a menyem viszi, én csak előkészítem. Járok vele hetente egyszer iskolai előkészítő-fejlesztőre is. A nagyobbik késő du-ig van iskolába, de ha úgy hozza a sors, hogy a menyem nem ér oda érte, őt is én hozom haza. A nyári és egyéb szűnidőket is általában velem töltik. Én úgy érzem, ez így jó, mivel a fiamék ebben az új világban agyon dolgozzák magukat megélhetésük érdekében, a rendes évi szabadságukat általában úgy igazítják, hogy el tudjanak menni a gyerekekkel a szűnidőkben 1-2 hétre nyaralni. Ha a kicsik betegek, az orvoshoz is leginkább én viszem őket, és itthon vagyok velük, csakhogy ne kelljen a menyemnek erre költeni a kevés szabadságát. Azt hiszem kölcsönös alkalmazkodással igen jól megoldható az együttélés.

Válasz

Ha szeretné valaki a Cserháti zenét megkapni szívesen elküldöm mindenkinek cd lemezen, mert én kedvtelésből bakelit lemezről írok át zenéket, hogy jobban és többször hallgathassam.

Válasz

Azért érthető a hozzászólásod. Megviccelt a technika. Nagyon kedves, kellemes családod van és ez a ti munkátok eredménye.Üdvözöllek Benneteket és nagyon hosszú életet kívánok Nektek.

Válasz

....bocsi, nem tudom mi történt, hogy került a levél végére a "vendéglátós család, én az a Mama főztje után irtam... !
Igy fura és értelmetlen is a szöveg, de mostmár mindegy ... :-)

Válasz

Hát....nem is tudom, ki tudja, mit tartogat még a jövő, ezért nem is szavaztam !
Pesten laktunk, a lányommal és fiammal, egy 50 nm-es lakásban. Aztán lett egy vőm és egy unokám, békességben megvoltunk 3 évig. 10 évvel ezelőtt vettünk egy kertes házat Pest megyében, de a gyermekeink nem akartak "vidékre" költözni, mivel oda köti őket a munkájuk. /28 km pest-től/ Igy hát vettünk a lányoméknak egy lakást, a fiamnak pedig, - aki akkoriban készült nősülni - otthagytuk a lakást, mi pedig elfoglaltuk uj otthonunkat. Vigasztaltak bennünket, hogy gyakran jönnek majd, és be is tartották az igéretüket!! Azóta szinte MINDEN NAP "kiszaladnak " , vagy mi megyünk hozzájuk, /és ez nem vicc/ , a hétvégéket is itt töltik, különösen nyáron. Ezt a mérhetetlen ragaszkodást , - amit nap mint nap megtapasztalunk a férjemmel, - kivánom Mindenkinek, hogy átélhesse !!! Hiába a "modern világ, más világ, más élet, más korosztály" , a kölcsönös SZERETET és TISZTELET. a viágon a legszebb kincs !!! Arról nem is beszélve, hogy "hiába, a Mama főztje,. a Mama főztje " :-) .- és én elolvadok....Hozzáteszem még, mi öten vagyunk testvérek Férjemék hárman, és minimum havi rendszerességgel összejön az egész nagy familia, vmilyen ünnep ürügyén /név,. szülinap, házass.évf.stb./
ekkora családban mindig van vkinek vmilye... :-) .......csak ennyit akartam mondani....... Örülök, hogy ITT lehetek, és megoszthattam Veletek ezt a kis "történetet" !!
További szép napokat, és jó egészséget kivánok Mindenkinek: Ica
/pedig vendéglátós az egész család /

Válasz