Az uj kenyér ünnepén, gyönyörű, nyári estén álltam a lakásom erkélyén és figyeltem a lassan gyülekező embereket.
Édes langyos szellő hullámain suhogva terült szét a szomszédom ablakába kitűzött új, fényes, selyem lobogó.
Jó magam a durrogó, pukkanó kis szerkentyük magasból aláhulló színes fénykavalkádjára várva elgondolkodva az élet furcsaságain, elhatároztam, hogy összegyűjtöm e varázsszóval kapcsolatosan támadt gondolataimat.
- Soha egyetlen rendezvényre nem lehet ekkora tömeget összeverbuválni, mint a tüzijáték. Sajátos íze, zamata, igérete van e szónak.
Egyetlen hittérítő sem lenne képes arra, hogy ennyi emberennyi ideig az ég felé emelt fejjel átszellemült képpel küldje fohászát a mennyeiek felé.
A hétköznapokon éhségtől és pénztelenségtől egymást maró , a munkanélküliségbe fásult emberek, ilyen hosszu ideig békében legyenek egymással.
Az aláhulló szines csillagocskák bűvölete szétkergeti a felvillanó kérdést: nyomoruságos szegény országunkban, amikor semmi másra nincs pénz, éheznek a gyermekek, nincs munka, pénz az oktatásra, a gyógyításra, a jobb élet igéretére - -Szükség van-e tüzijátékra, a fényüzésre, a hivalkodásra?
Az viszont biztos, hogy nincs és nem is lesz olyan rendezvény, amikor ilyen rövid idő alatt ennyi pénzt köddé lehetne varázsolni.
A levegő szenyezésére sem gondol ilyenkor senki.
Másnap, amikor gondolataimat másokkal is megosztottam közel álltam a megkövezéshez.
Kapcsolódó hírek:
Akár azt hiszed,...
Akarsz pénzt a facebookról?
Karácsonyi ajándéközön
SikerProgram® még mindig és rendületlenül