Magyarország gyöngyszeme

   A Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik legértékesebb gyöngyszeme a Káli-medence. Ez a vidék télen nyugodt, csendes, tavasszal ébred, nyáron nyüzsgõ, de igazán õsszel él. Az érõ szõlõ üzenete: közeledik a szüret. A csodálatos panorámás tájat a medence északi részén fekvõ Fekete-hegyrõl is remekül meg lehet figyelni. A nagyra nõtt tölgyfák már körülzárták az Eötvös kilátót. A látóhatár déli szegélyérõl már megcsillannak a Balaton hullámai is.
      Ábrahámhegytõl északra haladva, a Balaton-felvidék peremére érve jobbra hatalmas homokbánya sebhelye éktelenkedik. A látvány mégis megkapó: a mélyben a vidék sápadt, szél formálta kis sivatagja mellett, kápráztatóan csillogó iszaptenger és kristályvizû bányató hívogat. Szelíd domboldala tetejérõl beláthatjuk az egész Káli-medencét. Balra kanyarodva található egy kis település, Salföld, melynek határában található a borókással tarkított Kõtenger, ami nem más, mint a Pannon-tenger aljzatának maradványa. A kövek megõrizték az egykori élõlények (csigák, kagylók) elmeszesedett maradványait, ezek ma is jól láthatók. A falu olyan, mint a mesében, tiszta, takaros házak, nyaralók mindenütt. És mindegyik porta ízléses, stílusos. E településen található a nemzeti park, háziállatokat bemutató major. Kissé eldugva a falu melletti erdõben található a román-gótikus pálos kolostor romjai. Csodálatos látvány a pusztulásában is tiszteletet parancsoló épületegyüttes, a korlátlannak tûnõ kövek és az öreg vaskos fák.

                                                         
     Salföldrõl Kékkút felé haladva kitérõt tehetünk a Kütyü-domb érdekes szikláihoz. A faluba érkezve elsõk között a több száz éves, meseszerû mûemlék tájház tûnik fel, de a település többi épülete is figyelemreméltó. A templomhoz érve régi löszúton feljuthatunk a szõlõhegyi pincékhez, ahol szemet gyönyörködtetõ kilátás tárul elénk. A falu határában található a bizánci Theodóra császárnõ kedvenc italát adó, õróla elnevezett savanyúvíz forrás. A palackozóüzem Burnót- patak felõli kerítésének tövében található a kiépített forrás, kitûnõ friss, enyhén szénsavas vizével. A forrástól száz méterre Kékkút felé található egy fehér kõkereszt, e mellett rákanyarodhatunk a Rozskúti dûlõútra, mely Mindszentkállára vezet. Neve a honfoglalás körül itt letelepedett Kál nemzetség emlékét õrzi, hasonlóan a medence még létezõ, vagy már elpusztult, csak romjaiban létezõ településeihez (Szentbékkálla, Köveskál, vagy Kerekikál, Sóstókál). Mindszentkálla határában kitérõt tehetünk a kerekikáli templomromhoz, amely felett honfoglalás-kori földvár sáncai láthatók. A mindszentkállai templomhoz közel, a Kopasz-hegy keleti lábánál láthatjuk a törökök által felperzselt Kisfalud templomának romjait.

     A közelben fekvõ Szentbékkálla hasonlóan hangulatos település, itt is csodálatos a kõtenger. Bizarr, meghökkentõ formájú óriási sziklaszirtek, sziklapadok között ingókövek, szél és víz marta kõhátak, a repedésekben megkapaszkodott cserjék, göcsörtös fácskák és az ágak fölül elõbukkanó templomtornyok, háztetõk régmúlt idõk meghitt idilljét idézik. Minden falunak van valami kis sajátossága, látványossága, melyet érdemes meglátogatni, mint például a középkori Velétei püspöki palota romjai. A szép mûemléktemplom mellett elhaladva, átvágva a falu lejtõs kis utcáin már a Fekete-hegyre kapaszkodunk. A hegy lábánál a töttöskáli templomrom tûnik elénk, feljebb érve a kis krátertavak közelében emelkedõ Eötvös-kilátó nyújt ragyogó lehetõséget, hogy visszatekintsünk eddigi utunkra, sõt beláthatjuk a még elõttünk állót is, leereszkedhetünk a Burnót-patak völgyében megbújó Árpád-kori településre, Balatonhenyére. A falu északi határában a Burnót patak völgyébõl egy érdekes, karszt-fennsíkra jutunk, majd Monoszlót érintve felmehetünk a 337 méter magas Hegyestûre is. A hegy északi felét az egykori kõbánya lefejtette, a visszamaradt, közel 50 m magas bányafal azonban felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelõtt mûködött bazaltvulkán belsejét. A megdermedt láva sokszögletû, függõleges oszlopok ezreibe vált el, a látvány európai viszonylatban is ritkaságnak számít. A bányából leereszkedve érjük el a hajdani Káli-falvak emlékét õrzõ Sóstókáli templomromot. Innen, a Kis-hegyestû tövében elhaladva, a kõtenger szélén juthatunk el Kõvágóörsre. Az itteni kis kõtenger természetes madáritatóival ismét szép látványt nyújt, szintúgy, mint a medence közepén ( Kõvágóörs és Köveskál között ) található Kornyi-tó. Kõvágóörsrõl erdõszélen (is) vezetõ úton közelítjük meg Révfülöpöt és az ecséri romtemplomot.

                                                  
A Balaton-felvidék lenyűgöző természeti-tájképi világának egyik koronaékszere ez a romantikus, békés, idilli táj.
Egyedülálló tájképi értékei mellett kőzettani, növény- és állattani kincsei is kimagaslók - ami azonban valóban egyedülállóvá teszi ezt a területet, az a remény. Annak a reménye, hogy lehet így, élhet így az ember, ahogy a táj tanúsága szerint itt él évszázadok óta. Hogy nem elvesz és tönkretesz, hanem hozzáad és eggyé forraszt.
Király-kő, Kecske-hegy, Fekete-hegy, Köves-hegy, Boncos-tető: a medencét északról bazalthegyek, délről a permben képződött vörös homokkőből álló dombok, keletről mészkő- és dolomithegyek, nyugatról pedig homokkődombok ölelik körbe. A medence belsejében is ritka értékű geológiai képződményeket találunk: szélformálta bazaltszobrokat, kőzsákokat, vulkáni kúpokat. A Köveskál mellett magasodó Hegyes-tű vulkáni kúpot szinte lebányászták, ám a felhagyott bánya udvarából – a bazaltoszlopok mellett – most közvetlenül látható a félbevágott vulkáni kürtő és a beledermedt láva, a bazalt. A Köveskáltól Kapolcsig tartó bazaltfennsík pedig egészen különleges látvány. A felszíni csupasz kőzet mélyedéseiben kis "tengerszemek" csillognak: mind egy-egy különálló kis élettér.

És még ezt is lehet fokozni, hiszen Szentbékálla mellett világviszonylatban is egyedülálló képződmény, hatalmas kőtenger várja a látogatót. A medence kis falvainak lakói a terület nagy részét művelésbe vonták, de az eredeti sztepprét mozaikja sok helyen megmaradt, leghíresebb közülük a Köveskál melletti Sásdi-rét. Ez a terület a szigorúan védett jégkori maradvány lisztes kankalin utolsó ismert előfordulási helye. A nedvesebb, részben vagy állandóan víz áztatta területeken sok helyütt megmaradtak az igen fajgazdag láprétek, kiszáradó kékperjés láprétekkel körbevéve. Legszebb talán a Tódi-kút gyapjúsásos láprétje. Ezek a többé-kevésbé természetes területek olyan ritka növényfajok túlélését biztosítják, mint az orchidea-fajok (mocsári nőszőfű, vitéz kosbor, mocsári kosbor, pókbangó stb.), nőszirmok, kornistárnics, vidrafű. A Barkás-tó és a Monostori-tó tőzegmohás lápja szintén szigorúan védett. A medence erdős részein mészkerülő tölgyeseket, hársas törmelékerdőket, cserszömörcés-molyhostölgyeseket, az északi részeken gyertyános-bükkösöket találunk. Gazdag a medence lepke-, szitakötő- és bogárfaunája is. A Káli-medence kis falvai legalább annyi látnivalót szolgáltatnak, mint a természeti környezet. A területen már a rómaiak is megtelepedtek, erről a kékkúti emlékek tanúskodnak. Később a Kál-nemzetség vette birtokába a tájat. Ma apró, megújuló falvak, kis pincék, rendben tartott, évszázados parasztházak, vízimalmok jellemzik a tájat. Híresek a szőlőtermelés és a borászat római korig visszanyúló emlékei.
Kirándulások: A Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik legértékesebb gyöngyszeme a Káli-medence. Ez a vidék télen nyugodt, csendes, tavasszal ébred, nyáron nyüzsgõ, de igazán õsszel él. Az érõ szõlõ üzenete: közeledik a szüret. A csodálatos panorámás tájat a medence északi részén fekvõ Fekete-hegyrõl is remekül meg lehet figyelni. A nagyra nõtt tölgyfák már körülzárták az Eötvös kilátót. A látóhatár déli szegélyérõl már megcsillannak a Balaton hullámai is.
 

                                 Ábrahámhegytõl északra haladva, a Balaton-felvidék peremére érve jobbra hatalmas homokbánya sebhelye éktelenkedik. A látvány mégis megkapó: a mélyben a vidék sápadt, szél formálta kis sivatagja mellett, kápráztatóan csillogó iszaptenger és kristályvizû bányató hívogat. Szelíd domboldala tetejérõl beláthatjuk az egész Káli-medencét. Balra kanyarodva található egy kis település, Salföld, melynek határában található a borókással tarkított Kõtenger, ami nem más, mint a Pannon-tenger aljzatának maradványa. A kövek megõrizték az egykori élõlények (csigák, kagylók) elmeszesedett maradványait, ezek ma is jól láthatók. A falu olyan, mint a mesében, tiszta, takaros házak, nyaralók mindenütt. És mindegyik porta ízléses, stílusos. E településen található a nemzeti park, háziállatokat bemutató major. Kissé eldugva a falu melletti erdõben található a román-gótikus pálos kolostor romjai. Csodálatos látvány a pusztulásában is tiszteletet parancsoló épületegyüttes, a korlátlannak tûnõ kövek és az öreg vaskos fák.
Salföldrõl Kékkút felé haladva kitérõt tehetünk a Kütyü-domb érdekes szikláihoz. A faluba érkezve elsõk között a több száz éves, meseszerû mûemlék tájház tûnik fel, de a település többi épülete is figyelemreméltó. A templomhoz érve régi löszúton feljuthatunk a szõlõhegyi pincékhez, ahol szemet gyönyörködtetõ kilátás tárul elénk. A falu határában található a bizánci Theodóra császárnõ kedvenc italát adó, õróla elnevezett savanyúvíz forrás. A palackozóüzem Burnót- patak felõli kerítésének tövében található a kiépített forrás, kitûnõ friss, enyhén szénsavas vizével. A forrástól száz méterre Kékkút felé található egy fehér kõkereszt, e mellett rákanyarodhatunk a Rozskúti dûlõútra, mely Mindszentkállára vezet. Neve a honfoglalás körül itt letelepedett Kál nemzetség emlékét õrzi, hasonlóan a medence még létezõ, vagy már elpusztult, csak romjaiban létezõ településeihez (Szentbékkálla, Köveskál, vagy Kerekikál, Sóstókál). Mindszentkálla határában kitérõt tehetünk a kerekikáli templomromhoz, amely felett honfoglalás-kori földvár sáncai láthatók. A mindszentkállai templomhoz közel, a Kopasz-hegy keleti lábánál láthatjuk a törökök által felperzselt Kisfalud templomának romjait.
A közelben fekvõ Szentbékkálla hasonlóan hangulatos település, itt is csodálatos a kõtenger. Bizarr, meghökkentõ formájú óriási sziklaszirtek, sziklapadok között ingókövek, szél és víz marta kõhátak, a repedésekben megkapaszkodott cserjék, göcsörtös fácskák és az ágak fölül elõbukkanó templomtornyok, háztetõk régmúlt idõk meghitt idilljét idézik. Minden falunak van valami kis sajátossága, látványossága, melyet érdemes meglátogatni, mint például a középkori Velétei püspöki palota romjai.
A szép mûemléktemplom mellett elhaladva, átvágva a falu lejtõs kis utcáin már a Fekete-hegyre kapaszkodunk. A hegy lábánál a töttöskáli templomrom tûnik elénk, feljebb érve a kis krátertavak közelében emelkedõ Eötvös-kilátó nyújt ragyogó lehetõséget, hogy visszatekintsünk eddigi utunkra, sõt beláthatjuk a még elõttünk állót is, leereszkedhetünk a Burnót-patak völgyében megbújó Árpád-kori településre, Balatonhenyére. A falu északi határában a Burnót patak völgyébõl egy érdekes, karszt-fennsíkra jutunk, majd Monoszlót érintve felmehetünk a 337 méter magas Hegyestûre is. A hegy északi felét az egykori kõbánya lefejtette, a visszamaradt, közel 50 m magas bányafal azonban felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelõtt mûködött bazaltvulkán belsejét. A megdermedt láva sokszögletû, függõleges oszlopok ezreibe vált el, a látvány európai viszonylatban is ritkaságnak számít. A bányából leereszkedve érjük el a hajdani Káli-falvak emlékét õrzõ Sóstókáli templomromot. Innen, a Kis-hegyestû tövében elhaladva, a kõtenger szélén juthatunk el Kõvágóörsre. Az itteni kis kõtenger természetes madáritatóival ismét szép látványt nyújt, szintúgy, mint a medence közepén ( Kõvágóörs és Köveskál között ) található Kornyi-tó. Kõvágóörsrõl erdõszélen (is) vezetõ úton közelítjük meg Révfülöpöt és az ecséri romtemplomot.

Forrás: Internet
Képek :saját
Összeállitotta:Szőkéné Ágota