A magyar kokárda, és ami mögötte van

Március 15. számunkra nemzeti ünnep. Az 1848-ban kitört forradalomra és a forradalom hőseire emlékezünk az országszerte megtartott ünnepségek által. Ilyenkor kokárdát illik tűzni a kabátunkra, mellyel a hősök emlékének adunk tiszteletet.

Maga a kokárda, mint nemzeti jelkép, Franciaországból terjedt el, a francia forradalom idejéből. A 18-19. században az európai és amerikai forradalmárok is átvették a szokást. Eredetileg kalapra, sapkára, a hölgyek pedig gyakran a hajukba tűzve viselték, Magyarországon a kabátra szokás tenni.

A mi forradalmi kokárdánk 1848. március 15-én vált ismertté, a márciusi ifjak tűzték kabátjukra. Első példányát Szendrey Júlia Petőfinek varrta, hogy azt viselve szavalja el a Nemzeti dalt. Nemzeti trikolorunk ekkor vert gyökeret a magyar nép tudatában. A piros az erőt, a fehér a hűséteg, a zöld pedig a reményt jelképezi. A mai zászlót használták a szabadságharc idején polgári zászlónak, majd néhány változtatás után 1957-ben tértünk újra vissza először állami, 2000-től pedig polgári zászlóként is.

A kokárda tulajdonképpen a nemzeti zászló színeiből áll. Eredetileg a színek mindig belülről kifelé olvashatók, tehát a magyar kokárda belülről indulva piros, fehér majd zöld. A márciusi ifjak is így használták, viszont Than Mór festményén megfigyelhetjük, hogy Petőfi felesége, Szendrey Júlia tévesen hajtogatta kokárdáját. Arról ugyanis az olasz zászló színei olvashatók le. Valószínüleg már a forradalom idején is voltak, akik nem viselték helyesen kokárdájukat, de nem mindenki tudhatta, hogy hogyan kell megfelelően hajtogatni.

Fontos tudni, hogy az 1848-as forradalomtól egészen a kiegyezésig nem hordhatta senki kokárdáját, később pedig a Tanácsköztársaság idején ugye a vörös szín volt előnyben részesítve. A Kádár-korszakban csak a nem hivatalos ünnepeken viselt kokárdákat nézték rossz szemmel, mert abban szovjetellenességet véltek felfedezni.

Ma már sokak körében a kívül piros kokárda terjedt el és tudom,  nem egyszerű feladat, hogy az országban és határon túl is mindenki egységesen viselje azt. Talán, évek múlva, minden Magyar ember helyesen fogja viselni...