Nagyon örülök, hogy nekem sokáig voltak nagyszüleim. Soha nem lehet elfeledni az ő jóságukat, szeretetüket. Remélem rólam is majd igy fognak megemlékezni. Barna Ida 7o évesen.

Válasz

Kedves hado! A legmesszebbmenőkig egyetértek veled. Nálunk nincs nagypapa, mert már a születése előtt meghalt, a másikat pedig évente egyszer látja. Ezért, ha valamilyen oktatásra, például úszásra viszem, mert ez az én feladataim egike, férfi oktatót kerestem, hogy ezzel is több férfi ideál kép alakuljon ki benne. A szüleinek csak akkor volt szabad megnézni, amikor végig tudta úszni a nagymedencét. Nagy boldogság volt számára, hogy bemutathatta a tudományát, nekem meg az, hogy ő mennyire büszke a tudományára és lett eredménye sok sok munkánknak. Hát az biztos, hogy nagyon szépen haladtunk ahhoz képest, hogy először bele kellett mennem vele a vizbe, mert nem volt hajlandó egyedül. Most már azon álmodozik, hogy majd nyer egy serleget. Ezt kihasználva tovább folytatjuk az edzést. Persze, hogy lesz-e belőle kupa az a jövő titka, de amig kedve van hozzá, addig csináljuk biztos, ha nem lesz serleges eredménye az sem baj, de a vizzel már tud bánni az biztos.
Nálunk a külön meseolvasás nem vált be, de viszont elalvás előtt szerette, ha meséltem neki és szereti a verseket is, de érdekes módon csak azokat amelyeket fejből tudok neki mondani.
Mivel ő most első osztályos volt ezért az irást olyan mesék leirásával gyakoroljuk amelyeket szeret. Olvasni pedig a telefonokról, a verdákról szoktunk.
A karácsonyi és a húsvéti készülődés is vele együtt történik. A vendégváró koszorút amit az ajtóra szoktunk kitenni, ketten csináljuk. Hát nem sikeredik olyan szépre mint az üzletben vásárolt szomszédé, de ez sem őt sem engem nem zavar. Csinálunk jászolt is. Az adventi naptárunkat is meg tudjuk csinálni. Mindennapra teszünk bele valami apróságot. Hol az apának találunk benne egy tollat, hol neki egy radirt, hol anya lepődik meg egy süteményes recept miatt,hol édességet rejt az ablak. Persze ezeket én egész évben gyűjtögetem és ami összejön decemberre abból van kiválogatva a meglepetés. Husvét előtt lehet aztán mindenfélét még együtt csinálni csibét, nyulat, papirtojást festeni népi motivumokkal, virágokat, kosarat, kimeríthetetlen a sok sok ötlet amivel le lehet őket foglalni.
A lényeg az, hogy ő is csinálja, mindig meg kell dicsérni még akkor is ha az első darabok nem lesznek olyan tetszetősek. Olyankor, ha valami nem sikerül valami csináltatok vele mégegyet, persze nem azt mondom neki, hogy azért mert az nemigazán tetszik, hanem csináljunk ilyet még a bácsikádnak is a barátodnak is a messzi mamának is mert ez annyira jóra sikeredett. Figyeld meg a hamadik már mennyivel szebben fog kinézni. Hát nálunk igy zajlik az élet a kis unokámmal. Nekem még egy van és közel is laknak hozzám, naponta találkozunk tehát ennyi előnyöm van azokkal szemben akik távol élnek szeretetteiktől.

Válasz

Nagyszülőnek lenni a a legszebb dolog az életben.Azonban be kell látnunk, hogy a mai világban már nem úgy működik mint régen.Nincsen együtt több generáció,nics az hogy majd a mama vigyáz a gyerekre.Sajnos dolgozni kell menni,mivel a nyugdíj korhatárt is felemelték.Ebben a rohanó világban még is tegyünk meg mindent ami tőlünk telhető.Nem kell csecsebecsével elhalmozni az unokát,és minden vágyát azonnal teljesíteni.Hiszen mi sem kaptunk meg mindent.A szeretet mindennél fontosabb.SZERESSÜK ŐKET nagyon,gondoljunk arra hogy hány ember nem élheti meg azt,hogy az unokáját magához ölelhesse.Üdvözlettel Erzsi

Válasz

A nagyszülőknek rendkívül komoly szerepük van az unokájuk életében. Hiszem, hogy a gyerek spirituális fejlődése teljes mértékben az ő feladata. Ezért csatlakoztam nagy örömmel ehhez az oldalhoz, remélve, hogy jó ötleteket, módszereket kaphatok a mindennapi élet nehézségeit áthidalni.
De sajnos nem találtam semmi más, minthogy mindenki fölrakta az unokája fotóját, és elmondta, hogy neki hány unokája van.
Úgy gondolom, ebben a mai elvadult, kifordult értékrendű világban épp nekünk kellene újra visszahozni a régi családmodellt. Újra elővenni a régi mintákat: népdalokat tanítani /és nem a Hello Kitty című rémséges Minimaxos őrületeket/, népmeséket olvasni nekik, együtt készíteni játékokat, a nagymamáknak együtt főzni, a nagypapáknak együtt barkácsolgatni, megtanítgatni a saját szokásainkra, értéket adni az ünnepeinknek, megtanítani őket felkészülni és megélni az ünnepeinket. /Ez alatt azt értem, pl. hogy a Karácsonyra való készülés legkevésbé fontos eleme a vásárlás, annál inkább fontos megmagyarázni neki mit jelent az adventi időszak. És fölkészíteni őket a Fény születésére.
Hogy a Húsvét nem a húsvéti nyusziról szól, meg az édességfalásról, hanem teljesen másról!/
Várom a válaszotokat!

Válasz