|
Ezen a napon a magyar szabadságharc
kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk
szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.
Történelmi
előzmények
|
|
|
Az 1848 március 15.-én kitört forradalom és szabadságharc
nem volt előzmény nélküli. Abban az időben a Magyar
Királyság és az Osztrák Császárság együttesen alkotta az
Osztrák- Magyar Monarchiát. Közös uralkodója volt a két
országnak, aki a Habsburg-házból került ki. Bár volt magyar
Országgyűlés, ennek nyelve először a latin, majd a német
lett. A magyar rendek törekedtek az önállóságra, próbáltak
engedményeket elérni az uralkodónál, kevés sikerrel.
Egymásba értek a háborúk, amit a magyar társadalom minden
rétege megszenvedett. Az uralkodók is érezték ennek a
helyzetnek a visszáságait, ezért engedményeket tettek: Mária
Terézia bevezette a Ratio Educationis-t, (az oktatás
rendszere), ami egységesítette a középfokú oktatást, így
minden 7-13 éves gyermeknek iskolába kellett járnia. II.
József - akit a magyarok "kalapos királynak hívtak", mert
nem koronáztatta magyar királlyá magát -, könnyített a
jobbágyok helyzetén, csökkentette adóterheiket.
1789-ben kitört a francia forradalom, ennek eszméje hatással
volt a magyar értelmiségre is, egyre erősebbé vált az
uralkodó iránti gyűlölet. Ezt növelte, hogy a háborúk miatt
II. József a magyar nemességet is meg akarta adóztatni, így
már a király trónfosztásáról is tárgyaltak a magyar nemesek.
Amikor Franciaország hadat üzent a Habsburg Birodalomnak, az
akkori király, I. Ferenc hadisegély nyújtására kötelezte a
magyarokat, embert és pénzt követelt. 1805-ben a háború
elérte hazánk területét, a franciák átlépték a határt.
Napóleon 1809 májusában felszólította a magyar nemességet,
hogy szakadjanak el a Habsburg Háztól és támogassák
Franciaországot. Ezt a nemesek nem tették meg, mivel féltek
attól, hogy elveszítik kiváltságaikat.
1815-ben Waterloo-nál Napóleon vereséget szenvedett, ezzel
véget ért a háború, ezzel a magyar termékek iránti kereslet
is csökkent, a pénz is értékét vesztette.
1825-ben összeült az Országgyűlés, ahol a magyar nyelv
használatának ügye volt a központi kérdés. Ekkor született
döntés a Magyar Tudományos Akadémia felállításáról, amihez
gróf Széchenyi István egy éves jövedelmét ajánlotta fel.
1830-ban jelent meg Széchenyi Hitel című műve, amiben
Magyarország gazdasági és társadalmi átalakulásának
programját fogalmazta meg.
1832-ben Kossuth Lajos megjelentette az Országgyűlési
Tudósítások című lapot, amelyből értesülhetett az ország
népe a tanácstermekben folyó vitákról. Az egyre erősödő
reformmozgalmat az uralkodó -ekkor már V. Ferdinánd - és
környezete nem nézte jó szemmel, ezért sok magyar vezetőt
börtönbe záratott.
A reformmozgalom erősödését azonban nem tudta
megakadályozni. 1847 nyarán megalakult az ellenzéki Párt,
aminek elnöke gróf Batthyány Lajos lett. Programjukat az
ellenzéki nyilatkozatot, Deák Ferenc fogalmazta meg.
Követelték a Parlamentnek felelős magyar kormány
létrehozását, a sajtószabadságot, az egyesülési és
gyülekezési szabadságot, Erdély Magyarországhoz csatolását,
a közteherviselés bevezetését, a törvény előtti egyenlőség
bevezetését valamint, hogy a nép is képviseltethesse magát a
törvényhozásban és a helyhatósági választásokon. AZ
Ellenzéki Nyilatkozat a márciusi forradalom programjává
vált.
Franciaországban 1848 februárjában, Bécsben 1848 március
13.-án kitört a forradalom.
Mi történt 1848 március 15.-én?
A bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar
radikális ifjakra is. 15.-én a Pilvax Kör tagjai, élükön
Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal
elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a
sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Landerer Lajos
és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül
kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét
a Nemzeti Dal-t. Délután naggyűlést hirdettek a Nemzeti
Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt
felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét.
Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal
elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült,
így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg
követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották.
|
|
|
A Kokárda
Március 15.-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Ez a
hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett, a
magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű
szalagot.
|
http://www.magyarorszag.hu/2004marcius15/#
A nagy nap krónikája
http://www.dinero.hu/marc15/kronika6.htm
Az előző napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a
Dohány és Síp utcák sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor
és felesége bérelt szobát, ő maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és
Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy
proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután
mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház
földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkező
események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli
egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt,
Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt.
Erről Petőfi így ír a naplójában: "Én Nemzeti
dalomat szavaltam el; s mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott."
Innen
indultak szakadó esőben 10-15-en, az orvosi egyetem elé, ahol Petőfi
újra elszavalja versét, Jókai pedig a proklamációt olvassa fel a
medikusoknak, akik közül jó néhányan csatlakoznak hozzájuk. Az Egyetem
utcán végigvonuló, 3-400 főre duzzadt tömeghez folyamatosan
csatlakoznak az emberek. Az Egyetem térre érkezve, az összegyűlt tömeg
miatt jogászok és a politechnikusok berekesztik óráikat. Itt a
menetrend ugyanaz: Petőfi a versét szavalja, Jókai felolvassa a
proklamációt. A hallgatók csatlakoznak a felvonulókhoz, s az immáron
kb. 5000 fős tömeg 11.30 körül érkezik a Szép és a Hatvani utcák sarkán
álló Horváth házhoz, amelyben a Landerer és Heckenast nyomda működik.
Petőfi, Jókai, Irínyi József, Degré Alajos, és Vidats János bemennek,
és Landerer Lajostól, az egyik tulajdonostól a 12 pont és a Nemzeti dal
kinyomtatását követelik. Landerer némi ellenállás, s a fiataloknak
odasúgott segítő instrukciók után beleegyezik ebbe, majd bezáratja
magát a főnöki irodába. Míg folyik a két mű folyamatos szedése és
nyomtatása, a zuhogó esőben kint várakozó tömeget alkalmi szónokok
buzdítják. Mikor végre elkészülnek az első példányok, Petőfi a Nemzeti
dalt, Irínyi a 12 pontot olvassa fel az izgatottan várakozó tömegnek,
majd a többi nyomtatványt a nép közé szórják.
Dél
körül a vezérszónokok feloszlatják a tömeget azzal, hogy ebéd után 15
órára gyűljenek össze a Nemzeti Múzeumhoz népgyűlésre.
Délután a múzeumnál már kb.
tízezer ember gyűlik össze, ahol Vasvári és Irínyi szónokol - a
közhiedelemmel ellentétben Petőfi itt nem szaval -, csak egy kisebb
beszédet mond. Elhatározzák Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár
helytartótanácsi börtönéből, majd hatfős bizottságot választanak
(Petőfi, Jókai, Irínyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky) a Pest
Város Tanácsával való tárgyalásra.
A
városházához igyekvő tömeghez ekkor csatlakozik Klauzál Gábor és Nyáry
Pál, hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom
irányítását.
A később "márciusi
ifjaknak" nevezett fiatalok átengedték a vezetést a mérsékelt
liberálisok vezéregyéniségeinek, akik ismertebbek és elfogadhatóbbak
voltak a polgárok számára.
A városházán a két liberális politikus és a
fiatalok bizottsága a tanáccsal a 12 pontról vitatkozik, melyet nagy
nehezen el is fogadnak, mivel a tanácsterembe tóduló 300 fő, valamint
az épület előtt várakozó 10-15 000 ember annyira megrémítette a városi
tanács vagyonos polgárait, hogy nem csak hogy a 12 pontot írták alá és
csatlakoztak a követelésekhez, hanem a forradalom itt létrejött
választmányának vezető bizottságába is jelölték képviselőiket.
Az egyik nyomtatott példányt aláírják és
lepecsételik, majd fél öt körül megválasztják a 13 tagú Rendre Ügyelő
(Közbátorsági) Választmányt: Irínyi, Petőfi, Vasvári, a radikálisok
közül, Nyáry, Klauzál és Egressy Sámuel a liberális nemesek
képviseletében, s végül a liberális városi polgárságból Rottenbiller
Lipót alpolgármester (ő lesz a megbízott elnök, noha az igazi
vezéregyéniség Nyáry volt), Kacskovics Lajos főjegyző, Staffenberger
István szószóló, Molnár György gombkötőmester, Tóth Gáspár szabómester
(Petőfi egyik mecénása) és Gyurkovics Máté szűcsmester.
Ezután a városháza tanácstermét és az egész
épületet is Petőfiék rendelkezésére bocsátották.
A nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átmennek a budai várba, s az
Úri utcában álló Helytartótanács elé terjeszti Nyáry, Klauzál és
Rottenbiller a 12 pontot, ismertetik az eddigi történéseket. A bécsi
forradalomtól és a majdnem húszezres kavargó sokaságtól megrémült
tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezik:
eltörlik a cenzúrát, a sajtó ellenőrzését a sajtótörvényig egy
bizottság látja el, s nem vetik be a katonaságot a rend
helyreállítására, amelyet ezentúl az 1500 főre szaporítandó pesti
polgárőrség fogja ellátni.
Délután hat órakor kiszabadul börtönéből Táncsics
(eredetileg Stancsics Mihály, aki a nap emlékére változtatta
Táncsicsra a nevét), akit feleségével együtt diadalmenetben, polgárok
által önként húzott hintóban visznek a pesti Váci utcában álló "A
Nádorhoz" címzett fogadóhoz, ahol a tulajdonostól ingyenszállást kap.
Este kivilágítják a várost, 19 órakor a nép által
már előzetesen kívánt Bánk bán előadását szakítja meg a Nemzeti
Színházba betóduló sokaság. Eléneklik a Himnuszt, a Szózatot, s számos
egyéb dalt, Egressy Gábor a Nemzeti dal elszavalása után más verseket
ad elő. Ugyanekkor a Rendre Ügyelő Választmány 22.30-ig a városházán
ülésezik, s két határozatot szerkesztenek, melyek másnap reggel már
kinyomtatva láthatók szerte a városban (a polgárőrség bővítése,
illetve a helytartótanácsnál elért eredmények).
Aktuális
ünnepeink
Kommentáld!