Az unokáknak szükségük van egy "fülre", mely minden körülmények között meghallgatja őket anélkül, hogy tulajdonosa ítélkezne fölöttük. Különösen olyan dolgokban fontos ez, melyeket nem mernek elmondani a szüleiknek. Ilyenkor jó, ha a nagymama a bizalmas, akinek minden sajgó szívet ki lehet önteni, és biztos, hogy azt hétpecsétes titokként kezeli!

Nagymamának (netalán dédnagymamának) lenni egyáltalán nem könnyű feladat!

Napjainkban bölcsebbnél-bölcsebb útmutatásokat olvashatunk arról, hogyan váljék valakiből jó anya, míg az ideális nagymama-kép megrajzolása valahogy háttérbe szorul. Ezen próbálunk most segíteni: néhány jó tanáccsal, hogy minden nagymamából az unkák kedvenc szupernagyija" lehessen!

De milyen is az ideális nagymama?

A nagyi főztjére mindenki emlékszik, ahogy a közös vasárnapi ebédekre is...

A nagymamák és unokák közt szövődő szálak közül érdekes köteléket jelenthet a főzés tudománya. Együtt lenni a nagyival vasárnap délelőtt "a kulisszák mögött", felcsipegetni főzési tudományának egyes morzsáit, megjegyezni a receptjeit, fortélyait - ez nem kis összetartó erőt jelent.

Ilyenkor a konyha a hagyományőrzés színterévé is válik, s a nagymama könnyen privilegizált helyzetbe kerül az unokái előtt. És nem ritkán a cinkosság, az összejátszás a legjobb eszköze ( nem csak) a kulináris értékek továbbadásának. Amikor pedig felnőnek a gyerekek, ezek a percek nem merülnek feledésbe, hanem az addig szerezett ismereteket gyakran már önállóan átültetik a gyakorlatba, így a nagyi, a dédi sajátos ízei visszavezethetik a gyerekeket, az unokákat a "gyökerekhez". Ez azután hozzájárul az együvé tartozás érzésének, a család egységének erősítéséhez.

Nincs párja annak a nagymamának, aki csak indokolt esetben beszél fáradtságról, gyengeségről és helyette inkább elviszi úszni, biciklizni vagy sétálni a gyerekeket. És mindkét fél számára az a leghasznosabb, ha a nagymama is úszik egyet vagy kerékpárra száll, és (megfelelő sportcipőt választva) nem panaszkodik, ha túl hosszúra sikerül a sétaút. Nagymama korban is kívánatos az aktív, testmozgásban gazdag életforma - az unokáktól függetlenül is! Manapság már a fitnesz-központok nem csak fiatalokat várnak, jó néhány helyen az idősebbeket is felkészült szakemberek tornáztatják meg. Persze mindezek mellett ügyelnünk kell az egészséges táplálkozásra is, mely biztosítja a mindehhez szükséges energiát.

A család a társadalom legkisebb egysége. Két nagyobb fajtát szokás néven nevezni, a kiscsaládot és a nagycsaládot. Kiscsaládnak nevezik a szülők és gyermekek közösségét, nagycsaládról akkor beszélünk, ha három vagy estenként annál több generáció él együtt egy telken (nagyszülő - szülő - gyermek, unoka). A kis- és nagycsalád között számos átmenet található

A gyerekek, az unokák bizalma, és (a kicsit) külső szemlélő pozíciója ideális közvetítő szerepet kölcsönöz a családi konfliktusok megoldásában a nagymamának. Érdemes élni ezzel a lehetőséggel és érzékeltetni azt is, hogy a család tagjai számíthatnak a nagymama élettapasztalatára. Mindez pedig hozzájárulhat az unoka és a szülő nézeteltérések elsimításában, a kritikus helyzetek feloldásában és a döntéshozatalokban is. És ami a legfontosabb: ezáltal helyes megvilágításba kerülhetnek az életkorbeli különbségekből adódó problémák.

A "szupernagyi" az unokái kedvence és példaképe is egyben, akinek sok-sok "feladata" közül az egyik legfontosabb "dolga" a család összetartása. Mindez pedig lehetetlen anélkül, hogy a nagymama - generációs különbség ide vagy oda - rá ne hangolódjék az unokái "hullámhosszára". Ez nem kis feladat a nagyik részéről és bizony nagy odafigyelést és nyitottságot is kíván!

Nem titok: a minden tekintetben elismert nagymamának sok-sok energiával és maximális odafigyeléssel kell a család felé fordulnia! Például nem szabad ingadozni, ha az unokára kell vigyázni vagy a család nem tudja megszervezni az életét - a nagyszülői segítségnek házhoz kell mennie! Mindezt pedig úgy, hogy a buzgalom ne legyen túlzó és tolakodó.

.

De nemcsak a jelenlét, hanem a családdal folytatott kommunikáció is elengedhetetlen része a harmonikus viszony kialakításának! Hasznos például elkerülni a túlságosan erős kritikát a gyermeknevelés tekintetében, mert ezt a szülők gyakran saját szülői feladatkörük csorbításaként élik meg. Ugyanilyen lényeges pont a szülők közti vitahelyzetben való ítészkedés elkerülése is! A gyermekekkel, unokákkal zajló beszélgetések során pedig tanácsos kerülni a kioktató hangnemet, sokkal jobb eredményre vezet a baráti, megértő stílus.

Nem vitás, hogy egy unokának (jó esetben) két nagymamája van, akiket gyakran össze is hasonlítgatnak (Ki készíti a finomabb süteményt? Kivel lehet többször moziba menni? - az ilyen és hasonló kérdésekre adott válaszok döntik el a "versenyt".)

Fontos szem előtt tartani, hogy felesleges rálicitálni a másik nagyira! Hasznosabb inkább arra erősíteni, amiben mást tud nyújtani, mint a másik. De a legfontosabb az, hogy a két nagymama kiegészítse egymást. Az unokáknak is az válik a javára, ha a nagymamák együttműködve igyekeznek a kedvükben járni... És nem szabad megsértődni, ha olykor mégis megtörténik az összehasonlítás!