Élmény és együttlét

Látogatóban a nagyszülő Czigány házaspárnál

Hétfő, déli fél egy. A rádióban fölhangzik a "Ki nyer ma?" műsora. Aki kérdez: Czigány György. Az ismert rádiós személyiség és költő a lovagi gondolat köré csoportosítja a megfejtendő zenerészleteket. S elhangzik a kifejezés: a búsképű lovag... Czigány György unokájának, Matyinak a nagyszülők otthonában felderül a tekintete ennek hallatára. Régi játékuk ez: Matyi kitalál egy fogalmat, melyet azután a nagypapának valamiképpen bele kell fogalmaznia a rádiós műsorba.

Családi ünnep a vidéki ház kertjében

Amikor találkozunk, még csak hétfő délelőtt van. A két unoka, Zsófi és Matyi a nagyszülőknél tölti a nyári szünidő néhány napját. Régebben, mint Erika asszony, Czigány György felesége elárulja, több időt lehettek együtt, de amint növekednek a gyerekek, egyre "elfoglaltabbá" válnak.

Nagyszülők és unokák a Csongor nevű kutyával

Matyi nagy izgalommal várja az elkövetkező heteket, amikor szüleivel eljut a Stromboli tűzhányóhoz. A fiúgyermek fantáziáját élénken foglalkoztatja a mélyből nyíló tüzes kráter.

A lovak szeretetének nagy hagyománya van a Czigány családban Zsófi és Matyi a kedvenc szürkederessel

A nagypapa ehhez hozzáfűzi: az Etna és a Vezúv után, ahol már járt, Matyi megpillanthatja ezt a működő tűzhányót is. Bár nem olyan egyszerű elérni, hiszen a repülőút után át kell hajózni a szigetre, majd pedig megmászni a hatalmas hegyet. A nagyszülők lakásában előkerülnek azok a vulkanikus kőzetdarabkák, melyeket az unoka az előző kirándulásokról hozott magával.

Matyi édesapjával a pesthidegkúti repülőtéren

Zsófi máris sorolja az útvonalat: előbb Rómát keresik föl, utána kirándulnak a Strombolihoz, végül pedig Firenze szerepel a programban.

A nagyapa büszkén említi, Zsófi már nem első alkalommal jut el az Örök Városba. Negyedszer indul útnak, s ezek a kirándulások tovább erősítik az olasz kultúra és nyelv iránti vonzódását. A budapesti Városmajor utcai gimnáziumban, ahol tizedik osztályos tanuló, első nyelvként olaszt tanul, mellette angolt, egyébként pedig ének szakos.

Ez szinte magától értetődő egy ilyen családban. Czigány György évtizedek óta a rádiós és televíziós zenei műsorok gyakori szereplője, felesége, Erika asszony pedig annak idején a váci Vox Humana kórusban énekelt - a zene révén ismerkedtek meg egymással. Bár mindhárom gyermekük tanult zenét, hivatásszerűen egyikük sem azt választotta. Ildikó a Malév pilótája, Gergely operatőr, Zoltán pedig - Zsófi és Matyi édesapja - televíziós rendező s jó nevű író.

Zsófi ma az iskola Angelica énekkarának tagja, korábban a pasaréti ferencesek Csibe kórusában énekelt. Czigány György elgondolkodik: - Tényleg, Zsófi, hogyan is kerültél oda?

Mire a leány nevetve néz rá: - Ti találtátok ki.

Zsófi a nyár folyamán még egyszer eljut Olaszországba, Umbria tartományba, ahol a templomi éneklések mellett utcai föllépések is szerepelnek.

Czigány György arra emlékezik, hogy 1959-ig a Madrigál kórusban énekelt, igaz - teszi hozzá -, "aljas hasznossági szempontok" is vezérelték ebben. Az okfejtést az unokák ma már aligha értik:

- Barátaimmal törtük a fejünket, mit tehetnénk, hogy az ‘56 utáni sötétségben kijussunk külföldre. Azt fölmértük, válogatott szintű teniszező nem lesz belőlünk, de egy kórust, mely nemzetközi turnékon is részt vehet, még összehozhatunk.

A koncertezésnek mindig különös varázsa van, veszi vissza Zsófi a kis történelmi kitérő után a szót, s ennek igazolásául a ferencesek Csibe kórusával (amelybe ma is vissza-visszajár) egyik legutóbbi hazai föllépésüket említi Sárisáp faluban.

Az unokák részben a nagyszülők budai otthonában töltik ilyenkor az időt, de - ha tehetik - "kitelepülnek" a város környéki falusi nyaralóba is.

A fiatalos nagymama, a derűs Erika asszony oldott, felszabadult hangulata meghatározza a család légkörét. A nagypapának sok szép emléke fűződik az unokákhoz, akik mellett - mint mondja - "gépkocsivezetőként vagyok alkalmazva", s erre Czigány György irodalmi emlékei elevenednek föl:

- Gépkocsivezető vagyok az unokáimnál, mint egykor ő Weöres Sándor mellett.

Ennek pedig a következő a története: egyszer régen egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy Weöres Sándor sofőrje, Sanyi bácsi ugyanis, az atyai barát és a költőként igen tisztelt alkotó - jogosítványa nem lévén - gyakorta Czigány Györggyel együtt utazott ide-oda. Ezt a kijelentést aztán az egyik irodalomtörténész komolyan vette, s azt írta: Czigány György előbb gépkocsivezető volt Weöres Sándornál, később jó barátok lettek.

- Nos, ilyen sofőr lettem az unokáimnál is: "akikkel később jó barátságba kerültem".

Matyi közben a szeretett Csongor nevű kutyával beszélget a szőnyegen hasalva. Év közben a nagypapával hetente kétszer jár szolfézsra, zongoraórára, s útközben sokat beszélgetnek.

- Kapcsolatunkban kitüntetett szerep jut a játéknak, a humornak, az iróniának: például annak, hogyan lehet minden álságos tekintélytiszteletet nevetségessé tenni.

S amerre haladnak, a látottak alapján rigmusokat alkotnak. Mint például: "Ez a tér a Vérhalom, közepében vén majom."

- S elvitatkozgatunk azon, vajon melyikünk is lenne az a bizonyos vén majom. Mivel Matyi esetében az életkora kizárja ezt... - s már derül, mosolyog az egész társaság. Előkerül egy másik rím: "Papapa a Zsófi őre / most megyünk a Vérmezőre.

Zsófi - s ebből rögtönzött bemutatót is tart - gyönyörűen énekli a gregoriánt. Valóban elfoglalt: augusztus második felében Kőszegen vesz részt zenei táborban, mert jövőre németországi és brazíliai turnéra készül a kórus - már aki bekerül, teszi hozzá. Erre minden esélye megvan, hiszen tagja volt annak a csapatnak, mely az előző év novemberében Athénban aranyérmet nyert a kórusolimpián.

Augusztus elején Szigligeten nyaralnak, mondja Zsófi, mire nagypapája hozzáteszi:

- Ez is a nagyszülőktől öröklődik - úgy látszik, minden a nagyszülőktől ered, veti közbe kacagva a nagymama -, mi jártunk annak idején a gyerekekkel Szigligetre, ahol nagyon jó társaság alakult ki, melynek tagjai most visszatérnek, immár saját gyermekeikkel.

Az együttlétek során - hiába legyen nyár - a szó a tanulásra terelődik. A költő Czigány György, műsorára készülve, megkérdi unokáját: - No, Zsófi, ki írta az első szonettet? Majd arról beszélnek, hány sorból áll az ilyen vers. Azután előkerül a Bűn és bűnhődés. Nem zenésítette meg azt valaki? - teszi föl a következő kérdést a nagypapa, s így pillanatok alatt a tudás és a művészet széles horizontja tárul ki játékos beszélgetés formájában.

Matyi és Zsófi édesapja önálló kötetet írt Mikes Kelemen fiktív leveleiből. Erre a nagypapa megkérdi: - Mikor élt is ez a Mikes Kelemen? S Zsófival közösen "kisütik", nagyjából Bach-hal egyidőben.

- Zsófi eddig el sem tudta képzelni, hogy gondolkodásában öszszehozza őket. Mert az iskolában ez nem derül ki: vagy irodalomóra van, vagy zeneóra. Mi Erikával mindig arra törekszünk, hogy a már Németh László által is emlegetett tudás-alagutak falát itt-ott áttörjük.

Matyi nagyon szeret vonatozni, a Nyugati pályaudvar vasúti parkjában visszatérő vendégek nagypapájával. A Campona üzletközpontban fölkeresték az akváriumházat, cápákkal és krokodilokkal. S együtt járnak cirkuszba, ahogyan Czigány Györgyöt is gyakorta vitte el a "bűvös sátorba" az ő édesapja.

Zsófira még egy komoly nyári program vár: meg kell tanítania a nagymamát a számítógép kezelésére. Kacagva mondja Erika asszony:

- Már kísérletezett ezzel, de reménytelennek látja a dolgot. Mint ahogyan azt is, hogy megtanítsa nagyapját SMS írására és elküldésére.

Matyi - derül ki a nagymama szavaiból - első osztályú zsemlemorzsa készítő. Gyönyörűen reszeli és szitálja a kiszáradt kenyérmaradékot, majd pedig együtt főznek a nagyival. Emellett komoly környezetvédő, a nagyszülőket ő nevelte rá a szelektív hulladékgyűjtésre.

Élmény és együttlét - ez a Czigány családban a nagyszülők és unokák kapcsolatának lényege!

- A derű a létezésben; minden, világban meglévő baj ellenére igyekszünk ezt vallani - mondja Czigány György, aki közben készülődik, hogy időben elérjen az élőben közvetített déli zenei műsorra. - S a derűre nálunk elsősorban a gyerekek, az unokák adnak lehetőséget.

Befejezésül még fölolvassa az aznap tizenhét éves Zsófi harmadik születésnapjára annak idején írt versének néhány sorát:

Már harmadik éve

itthon a létezésben

minket szeretve öleli

magához a teremtés első

és utolsó percét - szaladgál

rongymajmot szorítva szívéhez:

szent és érthetetlen

a Zsófi-misztérium

Elmer István

Forrás:http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2005.07.24/0701.html