Birs: a késő ősz ajándéka
Sütve
gyermekkori emlékeket idéz csodás illata, ragu- vagy bablevesbe téve
gasztronómiai különlegességgé emeli azt, a háziasszonyt próbáló
birsalmasajtról meg csak felsőfokokban lehet beszélni.
Ismerjük meg!
A Rosaceae, vagyis a rózsafélék családjába tartozó birs (Cydonia
oblonga) az almafélékkel rokon, a köznyelvben birsalma, vagy birskörte,
birskörtvély, büdösalma néven ismeretes leginkább. Az eurázsiai
kontinensen őshonos. Mivel a meleget kedveli, többnyire azokon a
tájakon ültetik inkább, ahol szőlőt is termesztenek. A birs fája
négy-hat méter magasra nő, májusban és júniusban virágzik. Mivel
melegkedvelő növény, elsősorban szőlőtermelő vidékeken termesztik.
Kiskertek dísze lehet sötétzöld leveleivel, rózsaszín-fehér virágaival,
érdekes alakzatokba ágazó törzsével, ősszel pedig az élénksárga
terméseivel. Szüretelésének ideje szeptember végén kezdődik, és az
időjárástól, valamint a fajtától függően akár november végéig, december
elejéig is elhúzódhat.
Alakja szerint kétféle, alma és körte alakú birset ismerünk.
Magyarországon a berecki és a konstantinápolyi birsfajtákat termesztik.
A berecki birs gyümölcse nagy, megnyúlt tojásdad, körte alakú. Felülete
gyakran bordás, barázdás, színe élénksárga, narancsos, erősen molyhos
felületű. Húsa fehérsárga, kemény kősejtes, tárolása alatt taplósodásra
hajlamos. Íze édeskés, igen erősen illatos. A konstantinápolyi birs
gyümölcs szabálytalan körte vagy alma alakú, héja vastag, zsíros,
erősen molyhos, húsa fehéres sárga, félkemény, íze savas, kevésbé édes,
erősen illatos.
Miért jó?
A szénhidráttartalma megegyezik az almáéval vagy a körtéével, C-vitamin
tartalma meghaladja a 10 mg-ot százgrammonként. Gyümölcsféléink közül
ennek a legmagasabb a pektintartalma, ezért a konzervipar fontos
alapanyaga. Fanyar ízét a csersavtartalma okozza.
Hogyan fogyasszuk?
Kősejtes állománya és összehúzó hatása miatt nyersen nem fogyasztják.
Téli esték kedvelt csemegéje viszont a tűzhelyben vagy akár a fafűtésű
kályha tetején megsütött, otthonos illatot árasztó birsalma. A
szegfűszeggel, cukorral, kis citrommal ízesített birsalmakompót,
amelyből behabarva finom levest lehet készíteni, szintén általánosan
ismert. A mustban befőzött birs igazi különlegesség, és nem is nehéz
elkészíteni: víz helyett mustban főzik fel a gyümölcsszeleteket.
Komolyabban próbára teszi viszont a háziasszonyi képességeket a
birskocsonya, birslekvár, még inkább a híres birsalmasajt készítése. Ez
utóbbi lényege, hogy a hámozatlan birset megfőzzük, levét leszűrjük,
majd a gyümölcshúst ugyanannyi cukorral és kilónként egy fél citrom
levével sűrűre főzzük. Kékszőlő levével lehet pirosabbá tenni, szokás
diót vagy mandulát tenni bele. A sűrű masszát formákba öntjük, és
egy-két napig szárítjuk. Ha valaki úgy főzi, hogy egy másik, nagyobb
lábasban vizet forral alatta, akkor különösen szép, tiszta, világos
színt érhet el vele.
Tippek-tanácsok
A tisztított, hámozott birs húsának megbarnulását megakadályozhatjuk,
ha a főzővizébe kis citromlevet facsarunk. Ínyencek szerint a kacsa
aprólékból késült ragulevesnek pikáns ízt ad, a régi szakácskönyvek a
bablevesbe is ajánlják. A berecki birs szállításkor a héja könnyen
nyomódik és barnul. A konstantinápolyi birs viszont jól szállítható és
tárolható. Az épen leszedett birs hideg pincében jó két hónapig
eltartható.
Érdekességek
Varró Aladár Béla, aki Gyógynövények gyógyhatásai című könyvében
összefoglalja a hagyományos népi gyógyászat ismeretanyagát, a birs
magjának, pontosabban az abból (áztatással vagy főzéssel) készült vizes
nyálkakivonatnak hűsítő, bevonó, lágyító, nyugtató és izgalmat szüntető
hatást tulajdonít, ezért gyomor és toroknyálkahártyák gyulladásánál,
valamint köhögésnél és hűlésből származó betegségeknél ajánlja. A népi
gyógyászat pedig ezen kívül szemgyulladás, repedezett bőr,
mellbimbógyulladás, égési seb, aranyeres csomó, fagyás esetén
alkalmazza.
Kommentáld!