A nagyiknak se könnyű
	- Azt gondolom - mondja Gödrös Zsóka gyermekpszichológus -, hogy a mai világban sem a szülőknek, sem a nagyszülőknek nincs könnyű dolguk. Manapság a jól fizető munkahelyeken tíz-tizenkét órás munkaidő van, kevesebb idő, energia, türelem jut a gyerekekre. Ezért jó, ha van a közelben legalább egy nagyszülő, akinek már nem kell félnie a munkahely elvesztésétől, akinek nem a karrierje a legfontosabb, hanem az unokája. Sajnos azonban a nyugdíjkorhatár kitolódik, és a nyugdíjakból is egyre nehezebb megélni. Ezért a nagyszülők is bőven dolgoznak, vagy dolgozni kényszerülnek. Mégis azt gondolom, hogy a nagymama nagyon fontos szerepet tölt be a gyerekek életében, mert ő már pontosan tudja, hogy az életben a gyereknél nincs fontosabb, ezért hátrébb tudja sorolni a legtöbb tevékenységét, ha arról van szó, hogy együtt kell lenni az unokával.

A fiatal szülők olykorúgy gondolják, hogy a nagyi konyhája, nézetei és nevelési elvei korszerűtlenek. A nagyi mindent megenged a gyereknek, amit nem kellene, édességgel tömi, húst ad neki hússal, mindent megvesz, amire csak a unokája ránéz. Szóval a nagyi elkényezteti. Persze a nagyira szükség van, ha a gyerek megbetegszik, ha szerelő jön, vagy az iskolai jelmezbálra kell valamit megvarrni. Ilyenkor egy telefon, és ő rendelkezésre áll. Persze ez csak önző szülői szempont. Ha azt akarjuk megtudni, hogy a nagyiban mi a jó, okosabb, ha megkérdezzük azt illetékest. Az unokát.

...hogy nem fél az aputól

A nagyiban az a legjobb, amikor azt mondja, a papának, ugyan kisfiam, te is voltál gyerek. Mert a nagymama, úgy látszik, sokkal jobban emlékszik a régi dolgokra, mint az apukám. Lehet, hogy az emlékezés korkérdés, és a szülők ilyen szempontból rossz korban vannak. A nagymama ezzel a jó memóriájával olyan fantasztikusan nehéz problémákat is képes megoldani, hogy ne kelljen megenni a spenótot, amikor utálom. A nagyi ugyanis az egyetlen ember a családban, aki azt mondhatja, hogy ugyan kisfiam, hiszen te sem etted meg gyerekkorodban. S az ilyen mondatok hatására az én papám azonnal visszavonul. A nagyi segítségével az iskolában szerzett csúf jegyek, goromba intők aláíratása is csupán mérsékelten veszélyes feladat. A nagyi ugyanis pontosan emlékszik a szülők egykori iskolai teljesítményére is. A nagyi remekül tud falazni, amikor valamely üvegből készült tárgy ripityára törik, bizonyos szobában való focizás következményeképpen. S még arra is kapható, hogy magára vállalja a balesetet, mondván, takarítás közben leverte. A nagyi ugyanis egyáltalán nem fél a papától. Sőt bizonyos nehezen elintézhető, vitás kérdések kapcsán határozottan megfigyelhető, hogy a dolog éppen fordítva van, inkább apukám fél a nagymamától. Ez azért elég vicces dolog. De a nagyiban nem csak ez a jó. Hanem az is, hogy...

... hogy a szívével lát

A szülők folyton azt mondják, hogy a nagyi mindent megenged. Ezért vitás esetekben a nagyi engedélye az nem számít, mert ők az én szüleim, és punktum. Ez azonban jó nagy igazságtalanság. Mert például a nagyi soha nem engedi meg, hogy sapka nélkül menjek ki, ha hideg van, és képes lesbe állni a sarkon, hogy ellenőrizze ezt a sapkadolgot. Viszont jó időben simán rávehető egy kis sarazásra a homokozóban. Míg a mama rosszul lesz, ha összepiszkolom a ruhámat, viszont gőze nincs arról, hogy rögtön a táskámba teszem a sapkám, ahogy kiértem a látókörzetéből. A nagyi a világ minden kincséért sem adna nasit ebéd előtt, viszont ha nála kajálok, biztosan a kedvencemet főzi ebédre. A nagyi egyáltalán nem engedi meg, hogy órákig üljek a számítógép előtt, viszont hajlandó egész este társasjátékozni, még akkor is, ha csalok. A papa viszont simán beveszi, hogy a töridolgozathoz keresek infókat a neten, miközben persze játszom. A nagyi képes órákig ülni a játszótéren, megengedi, hogy tengeri ütközetet vívjak a kádban, akkor is, ha ettől elúszik az egész fürdőszoba. A nagyi iskolába menet képes folyamatosan ismételgetni a verset, amit előző nap meg kellett volna tanulni. Valamint fantasztikus puskákat ír matekdolgozat előtt, és egyáltalán nem szívja mellre, ha a dolgozat mégis csak hármasra sikerül. Mióta olvastam A kis herceget, azóta tudom is, hogy ez miért van. Azért van, mert jól csak a szívével lát az ember, és a nagyi a szívével látja, azt, amit én csinálok. És ez jó.

... hogy úgyis ráér

A mama szerint a nagyinak könnyű, mert már nyugdíjas, és úgyis ráér. A nagyinak erről persze egészen más a véleménye. Mert a nagyi azt mondja, hogy a nyugdíjból éhen lehetne halni, ezért a nagyi mindent elvállal, amiért pénzt fizetnek. Úgymint fordítás németről magyarra, szövegek számítógépbe való gépelése, nadrágfelhajtás, meg cipzárvarrás. Aztán mindent elvállal, amiért pénzt kéne kiadni, ha nem ő csinálná. Úgymint karácsonyi nagytakarítás meg ablakpucolás a mama helyett, rám vigyázás a bébicsősz helyett, befőzés a méregdrága és egészségtelen konzervek helyett. Mivel a nagyi úgyis ráér, ő várja a szerelőt, ha elromlik a mosógép, hogy a mamának ne kelljen szabit kivennie, ő visz el karatéra, mert anyukám középfokú nyelvvizsgára készül. Meg kirándulni, amikor a papa hétvégeken vezetői tréningekre jár. A nagyival megyek cipőt vásárolni, mert anyukám nem bírja idegekkel a csúcsforgalmat, és örül, ha nem kell kocsiba ülnie. A nagyi hozza át esténként a meleg vacsorát, mert anyukámnak arra már végképp nincsen ideje, hogy főzőcskézzen. Ő marad otthon velem, ha megbetegszem, mert a szüleimet kirúgnák a munkahelyükről, ha betegállományt kérnének. Anyu szerint a nagyinak jó, mert akkor dolgozik, amikor akar. Vagyis éjszaka. És neki könnyű, mert úgyis ráér.

... hogy még fiatal

Az apu szerint a nagyiban az a jó, hogy még fiatal. S ez nagy szerencse, ha az vesszük, hogy olyan öreg, hogy már a gyerekének is gyereke van. Mivel a nagyi még fiatal, mindent meg tud csinálni, amire a szüleim nem érnek rá, mert még nem elég öregek. Mert amíg az ember még nem öreg, addig fel kell építenie a karrierjét. Meg az új házát, meg bútorokat kell vennie a gyerekszobába, és új ruhákat, mert az a büdös kölyök, vagyis én a tavalyiakat mind kinőtte. És ehhez pénz kell. A pénz előteremtéséhez pedig idő, amiről azt kell tudni, hogy véges, meg hogy telik. Ellenben a nagyi már teljesen felépítette a karrierjét, nincs telke, amire építkezni fog, egyáltalán nem akarja kicserélni a régi bútorait, és soha nem növi ki a tavalyi ruháját. Viszont még elég fiatal ahhoz, hogy egyáltalán ne fáradjon el, ha meg kell tanulnia velem a Toldi első nyolc versszakát, át kell vergődnie a csúcsforgalmon, hogy odaérjen a karatebemutatóra, ahová a szüleim nem tudnak eljönni a karrierépítés miatt. S bár a nagyi szerint ő még nem olyan öreg, hogy lemondjon a saját életéről, csak azért, mert a szüleim meg akarják váltani a világot, az apu szerint ezt nem kell mellre szívni, mert a nagyinak úgyis én vagyok a világon a legfontosabb.

[origo]