Imaddjuk az unokainkat,kis tulzassal mondhatni unokafuggok vagyunk,,,Rolluk"szol minden,korulottuk forog a vilag.annak ellenere hogy teljesen kizokken tik mindennapjainkat,ez jo, felemelo,ajandek es meg a faradsag sem,,Faradsag". Csodalatos kapcsolat ez az ,,-unoka-nagyi..k kapcsolat a titkokkal,a bizalmas beszelgetesekkel .A nagyobbik unokam V.-be megy es elmondta ki is tetszik neki nagyon;...de nagyi ne mond el Tatacinak sem keressel.Milyen ertekesek ezek a kis artatlan titkok. Ugye igy van ezzel nimden ,,Nagyszulo " ???

Válasz

Én is imádom a várvavárt unokámat, mert eddig csak a barátom unokáit szeretgethettem. Sajnos azok már kinőttek a babusgató korból, élik a saját életüket. A baj azonban nálunk ott van, hogy az unokám édesanyjával nincs valami jó kapcsolatunk ( mondhatnám a köszönésen kivül egyáltalán nincs kapcsolat). A miértre választ nem tudok adni, mert amikor megkérdeztem mi a problémája velem, azonnal támadni kezdett a szavaival, hogy miattam veszekednek állandóan. Sőt azt is megkaptam, hogy miattam nem tudta az unokát szoptatni. 10 éven keresztül én oldottam meg a lakásproblémájukat, ott lakhattak a lakásomban ( én meg a barátomnál, hogy ne zavarjam Őket). Mielőtt az unoka megérkezett volna még a részemre fenntartott szobát is átrendezhették az unokának. A butoraim nagyrészét a hétvégi házba vittük. Közel 13 év alatt még nem nevezett a nevemen, egyszerüen csak "maga" vagyok. Most már van külön lakásuk, én visszaköltöztem az enyémbe, de a kapcsolat így sem javult. Az unokámat akkor látom, ha a fiam elhozza, vagy éppen szüksége van a segítségemre, mert az anyuka dolgozik. Nagyon rossz ez így nekem, de mit fog látni és szólni az unoka, ha nagyobb lesz és észreveszi az anyuka és a nagyi között lévő feszültséget. Nagyon szeretem a gyerekeket, más idegen gyerekkel is megtudom értetni magam, hiszen a nagyi kor már majdnem ismét olyan mintha újra gyerekek lennénk, csak többet tudunk az életről. Ebben a korban lenne időnk mesélni, mondókázni, énekelgetni, játszani az unokákkal, amennyiben a szülők ez engedik. Irigylem azokat a nagyikat, ahol jó a kapcsolat a fiatal szülőkkel és engedik az unokákat hozzájuk. Pl. nálam még eddig nem ebédelhetett, alhatott az unoka, nem mehettünk ki a játszóra. Miért? a választ sajnos nem tudom. Igaz a nyugdíjamból nehezen tudnék, vagy egyáltalán nem is tudnék drága ruhát, cipőt, játékot venni neki, mert nincs rá pénzem. Szeretetet, játszást, mesélést, odafigyelést azonban annál többet tudnék adni, ha engednék. Van egy kis hétvégi kertem, amit nyuszikertnek hívunk, de még nem hozták ki, pedig készítettem homokozót, hintát és fürdőmedencét is vettem, kerti játékok is vannak. Az anyai nagyi kertjében már voltak, s az enyém kb. 50 m-re van az övökétől, de nem hozták át. S ez fáj nekem, akárcsak a rheumám néha.

Válasz