Csatlakozom az előttem szólókhoz, csak nem tudom mit lehetne ellene tenni, mert ez igy nem jó

Válasz

Én is azt gondoltam, hogy amennyi szeretet adok, annyit fogok visszakapni. Mi is integettünk egymásnak a házból kilépve, a busz ablakán keresztül, az autóból, mert tudtuk, hogy figyelnek bennünket, és örültek a drága szüleink, hogy meglátogattuk őket. Így neveltük fel mi is a 3 gyermekünket, és az unokáinknak is próbáltuk mindezt elmesélni. Most, amikor ebben az anyagias világban, ha keveset adsz, azt kapod, hogy a 20 éves unokád elfordítja a fejét, nem köszön! Az édesapja, a vőm nem azt mondja neki: ő az édesanyád anyukája, aki milyen jó volt hozzánk, hanem azt mondja nekem, hogy beszéljem meg az unokámmal miért nem köszön! Pedig mi nem erre neveltük a gyerekeinket, és az unokák sem ezt látták, csakis az anyagias világot tudom hibáztatni, mert már nem tudunk annyit adni, mint kb. 10 évvel ezelőtt!

Előzmény

Válasz

Szerintem a szeretetet a családban tanulja az ember, s amit édesanyjától kapott azt adja tovább majd a saját családjában is. Még most is látom drága édesanyámat, amint integet, s mi egyre távolodunk.Különös, de ugyanez ismétlődik nálunk. Közel lakunk ugyan egymáshoz, de mikor kikisérem őket számtalanszor visszafordulnak és integetnek amig látjuk egymást.Szeretetet adni kell s sokszorozva kapjuk vissza.

Előzmény

Válasz

Ebbe a felgyorsult világba nem tartják fontosnak a szeretetet annyira anyagias , karrier hajszoló lett a mai világ sajnos.Pedig a jó szó az egymásra való figyelés,megértés nem is pénz kérdés.

Válasz

Mióta megöregedtünk a napok lerövidültek, valójában semmire nincs idő már. főképp ránk nem maradt idő. Főleg mióta az unokák felnőttek. én még szerencsés vagyok mert egymásba karolhatunk akkor is ha már kételkedem érti-e mit mondok.

Válasz

Sajnos igaz. Ma minden ember csak rohan, fut, nem beszélgrtünk. Nincs időnk.
Nem halgatjuk meg a prblémákat, pedig néha nekünk is jól esne egy kis odafigyelés.
Régen a szüleimhez esténként jöttek az ismerősök, szomszédok, és beszélgrttek.
Nagyon szerettem ezeket az estéket. Ez már ma elmúlt, nagyon sajnálom.

Válasz

Igen, sajnos tényleg így van, hogy nincs időnk egymásra.
De ezen mindenki - csak és kizárólag - saját maga segíthet környezetében.
Saját tapasztalatom, hogy tényleg elmennek az emberek egymás mellett, és még csak egy mosolyt (pedig nem kerül semmibe!!!!) sem küldenek a másik felé, pedig ez lenne az emberséges.
LEGALÁBB MI IDŐSEBBEK TANÍTSUK MEG A FIATALABBAKAT A SZERETETRE ÉS A MOSOLYRA - más senki nem fogja megtanítani őket...

Válasz

Seres Rezsőnek van egy nagyon szép dala, mely a szeretetről szól:

http://www.youtube.com/watch?v=6HVEyupVres

Sajnos az emberek a múlt században még tudták mennyit ér ez a szó. Ma azonban már az élet rohanása miatt nincs idő egymásra odafigyelni, már családokban sem igen beszélgetnek egymással, csak mindenki teszi a dolgát.
A "Hahó Öcsi" cimű filmben is semmi mást nem kért a kisfiú csak "IDŐT", hát azt hiszem, hogy a napi 24 óra már kevés az emberiségnek. A túlhajszoltság, rohanás miatt már nincs IDŐ egymás odafigyelésére. S ennek a szép szónak már talán az értelmét is elfelejtették a mai fiatalok. Néha az utcán amikor megyek, hát bizony sokszor megbotránkozom (úgy magamban), hogy egymással hogyan beszélnek az emberek. Legyen az akár ovódás, iskolás, felnőtt. Nagyon kevesen vannak (sajnos), akik még ismerik ezt a szép, kellemes, érzést, melyet a szeretet sugall a másik emberhez.
Én az unokáimat amikor átölelem Őket ( még ha rosszat is csináltak) mindíg a fülükbe súgom, hogy azért nagyon szeretlek! S bennem ez ( de gondolom bennük is) nagyon jó érzést vált ki, hogy ha meg is dorgálom Őket, azért a szeretet ott van a hátamögött.
Talán az iskolában nemcsak az előírt tantárgyakat kellene tanítani, hanem az egymással való társalgást, az egymáshoz való hozzáállást, az egymás tiszteletét is. Sajnos a mai fiatalok már az iskolában sem érzik a tanárokban a hivatástudat-szeretetét (tisztelet a kivételnek), csak azt, hogy leadják az órát, aztán már rohannak Ők is. Az én koromban még nyugodtan fordulhattam a tanítómhoz bármilyen problémával, kérdéssel, s mindíg volt idejük a meghallgatásra, a segítségnyújtásra. SAJNOS ez ma már nem igen tapasztalható, az emberek bezárkóznak a saját világukba, mert már régóta nincs igényük, de idejük sem (s ez nagyon sajnálandó dolog), hogy egymással megbeszéljenek apró-cseprő dolgokat. Családok ez miatt hullanak szét, mert lassan-lassan felörlődnek magukban az emberek. Ezért aztán idegesek, morcok, s inkább magukba folytják a problémát a megbeszélés helyett, s ez sajnos már a SZERETET hiányát jelzi.

Válasz

Mai rohanó világban, bizony elfeledkezünk egymásról, és nem veszünk tudomást arról ha valaki bajban van, és segitségre van szüksége. Pedig lehet hogy egy-két jó szó, a felkinált kéznyujtás a
bajbajutott embert átsegitené nehéz napjaiban, óráiban.Örülök, ha időnként ilyennel is foglalkozunk.

Válasz

PEDIG ENNEK KELLENE AZ ELSŐDLEGESNEK LENNI,HOGY FIGYELJÜNK EGYMÁSRA.MERT AKI SZERET MEGHALJA A KI NEM MONDOTT SZAVAKAT A SEGÉLYKIÁLTÁSOKAT

Válasz