Október hava, az ősz közepe az időseké. Világnap, róluk elnevezett hónap figyelmeztet: múlik az idő - valamennyiünk felett. Érdekes módon az idősek rendezvényei a nyárutó fanyar ízű reggeleinek napjaira esnek. Nyilván nem véletlenül. Az idős emberek olyanok, mint az őszi fák. Gyümölcsökkel teli színpompás ligetek. Érett zamatokkal csábítanak. Néha szakítunk is róluk... Köszöntjük a szépkorúakat. Vigasztalom magam: az öregedés a születéssel kezdődik. Jeanne Moreau sokkal bölcsebben fogalmaz: "Az életben bekövetkezik az a pillanat, amikor rádöbbensz, hogy egy halálos betegséggel születtél, és ez az élet."
A rengeteg munka után, a család eltartásáról, a gyerekekről való gondoskodást követően az idős emberek legtöbbje ma sem pihenhet – erejük megfeszítésével és lehetőségeikhez mérten még mindig a „fiam, a lányom, az unokám” segítése okoz fejtörést. Ez éltet. A szerencsésebbek anyagi javakat juttatnak, gyűjtenek, mozgósítják tartalékaikat, míg mások - gondolom, ők vannak többen -, vigyáznak a kisunokára, ételesbe tesznek néhány porció derelyét és vigyázva, ki ne boruljon, még helybe is viszik. Mert tudják, a fiatalok élete sem könnyű manapság.
Milyen fájdalmas, racionális előrelátás - megfigyeltem -, hogy a temetőkben gyarapodnak azok a márványtömbök, ahol a születési év után üresen maradt a hely…! A temetésre se legyen gondjuk a gyerekeknek…
Platón azt írta: "Félj az öregségtől, mert nem egyedül jön".
Az öregedési változások többfélék. Egyrészt látványosan biológiaiak.  Az öregedő emberek magassága 2,5 centiméterrel csökken. Megritkul fejükön a haj, a bőr száraz, ráncos, foltos lesz. Kellemetlen adatok:  70 éves korra a szervezet víztartalma  53%-ra, a csontok ásványi anyag tartalma 5%-ra csökken, de - milyen bosszantó! - a szervezet zsírtartalma bezzeg 14%-ról 30%-ra növekszik.
Az ember saját hibája és nem a használat következménye az, ha öregkorban a szelleme egyre renyhébbé válik – mert bizony az is igaz, hogy az, milyen életformát alakít ki az, aki felett eljár az idő, függ önmagától, szűkebb és tágabb környezetétől. Sok idős ember - vegyük előbb a férfiakat!  -, noha fizikai teljesítménye fogytán, mégis képes tevékeny, teljes életet élni. A nők pedig? Nos, a  mi idősödésünkről nincs mit beszélni, a női szépségnek, mint tudjuk, nincs kora.
Mi, akik még talán a középkorúakhoz tartozunk, és bízom benne, hogy a fiatalok is, kíváncsiak vagyunk a szépkorúakra. Évtizedek örömökben gazdag és fájdalmaktól sem mentes megtapasztalásaikra, az érett termésre, az élet szépségére, az élettel való elégedettségükre.
 Nagyon sokak nevében mondom: tisztelni kell az idős embert.  Azt kívánjuk, hogy azt a tengernyi csodálatos bölcsességet, ami az időskori intelligencia különleges formája, türelemmel és önzetlenül adják át másoknak.
Azt kívánjuk, hogy szeretettel legyenek körülvéve, sok örömben - a bánatban, betegségben pedig vígaszban - legyen részük s ajándékba derűt, hosszú életet, sok boldogságos évet kapjanak! S az öregséget? az „ősbajt” ? Feledjék el!