Én is 56. életévemet töltöm be, 9 éve rokkantnyugdíjasként. Egy 2 évvel fiatalabb hugom van, édesapánk már nem él, édesanyánk 67 éves. Mi is gyermekkorunkban nagyon szerény körülmények között éltünk, hetente 1 alkalommal vasárnap jutott hús az asztalra és hónap végén sajnos volt hogy bezárkóztunk amikor a villanyszámlás járta az utcákat mert már nem maradt annyi pénz, hogy ki tudjuk fizetni. Édesapánk nagyon sokat betegeskedett, így édesanyánk 3 műszakba járt dolgozni, hogy taníttatni tudjon bennünket és étel is jusson az asztalra. Ettől függetlenül boldog gyerekkorunk volt, szerettük egymást, sokat segítettünk szüleinknek és tisztességre, becsületességre neveltek minket. Én akkor amikor fel tudtam fogni hogy bizony élnek nálunk sokkal jobb körülmények között is, elhatároztam ha felnövök azon leszek, hogy gyermekeimnek mindent meg tudjak adni, amit nekünk a szüleink nem tudtak megadni, bár soha nem követelőztünk, elfogadtuk az akkori állapotot. Most már felnőtt gyermekeink vannak, lányomnál 2 kiskorú unoka /akiket egyedül nevel/ fiamnál 1 kiskorú unoka van. Férjem még dolgozik, 62 éves korában mehet nyugdíjba, most 60 éves, én rokkantnyugdíjas vagyok. Mindent elértünk idős korunkra, de sajnos a mai munkanélküliség miatt ott tartunk, hogy ha nem segítenénk a gyermekeinket, sajnos ott sem jutna elég ennivaló az asztalra. Hiába végeznek gyermekeink a szakmáik mellett különböző tanfolyamokat, mégsem tudnak munkahelyet szerezni maguknak. Soha nem gondoltam volna, hogy majd a kettőnk nyugdíjából még a gyermekeinket és az unokáinkat is nekünk kell eltartani. Tehát lassan visszajutunk oda, ahonnan elindultunk, hogy inkább a mi hasunkon spórolunk hogy a gyerekeinket és unokáinkat segíteni tudjuk. És akkor még nem beszéltem a gyógyszereinkről, ami havonta több 10 ezer forintba kerül. Nagyon el vagyok keseredve, hogy ilyen világot élünk, hogy a fiataloknak kilátástalan a jövőjük.

Válasz

Úgy nőttem fel szegénységben, hogy nem tudtam róla. Nem volt téma a gyerekek előtt, hogy mit eszünk holnap, de nem is éreztük. A gyerekkor a játékról, az iskola a kötelességről, az ifjúság a szerelemről a mindennapokról szólt. A tisztességtelenség szégyennel volt egyenlő. Most azt mondom a szegénység is relatív, ki hogyan éli meg. Szerencsém, hogy anyám leveleit halála után olvastam, amit apámhoz írt kiküldetése idején. Boldog voltam, szertetben éltem. Felnőttként aki akar, aki tud változtat a sérelmes dolgain. A megélt gyerekkort visszük magunkkal ki-ki a maga módján.

Válasz

A szegénység fogalom nagyon összetett és világjelenség. hazánkban is létező valóság.
A jövedelemhiányból, jogfosztottságból, kitaszitottságból az emberi méltóság elvesztéséből fakadó szegénység mellett a pénzzel nem mérhető lelki szegénység, a kilátástalanság, a szeretetlenségből adódó üresség érzése a legnagyobb szegénység, mert ebbe bele lehet pusztulni. Az anyagi okokra visszavezethető szegénységből valamilyen módon ki lehet lábalni, a reménytelenségből, a kitaszitottságból a nyomorból viszont .......egy élet is kevés hozzá. Valóban fura egy szegénység jellemzi a ma társadalmának szegényeit. A gyerekek mobiltelefonnal járnak iskolába ugyanakkor a menzán ingyen étkeznek, mert, ha ott nem kapnának főtt ételt, bizony egész nap éheznének.

Válasz

Nagyon igaz minden szavad kedves Marika! Egyetértek....Üdv Ilu

Válasz

Én éltem szegénységbe de nagyon boldogan gyermekként. Nyolcan vagyunk testvérek,gondolhatjátok nem dúskáltunk a javakba ,de mindig volt mit enni,és soha nem jártak segélyért szüleink. Megtanítottak bennünket az életre,s úgy gondolom ez igy jó. Mindnyájan tovább adtuk gyerekeinknek a tanultakat.Nem szégyeljük, hogy ,honnan jöttünk,és nem szálltunk el az elért eredményektől.

Válasz

A szegénységhez. Ötvenhatodik évemet taposom,voltam átkozott szegény,a húst csak hírből
ismertük,a szaftos tésztát annál inkább. Viszont volt kertünk benne sok virág,zöldség gyümölcs. Voltak és vannak testvéreim akikkel a játékba feledkezve boldogan kacagva,lyukas cipővel,és mások levetett ruháival nőttünk fel .A szegénységnél a dalok , a
játékok erősebbek voltak .Ma az unokáimnak éneklem s ők nekem. A régmúlt erejét hozta át a ma kurta-furcsa szegénységébe,ahol nincs semmi főtt étel az asztalon ,de
van internet,és mobil telefon több is egy családban.Nincs ének és játék ,van videó, Tv
Csak a szeretetteljes törődés és az odafigyelés hiányzik.És a közös élmények amiből táplálkozni lehet a léleknek,ami igaz ezek nem pénzben mérhetők! Ma csak a pénzel megvehető dolgok az értékek. Ma is inkább a szegényekhez tartozom,de félek leírni,
mert én nem érzem magam annak,bár pénzem nemvolt nincs, és nem is lesz , de van
két csodás szerető,törődő gyerekem,két unokám.Mindig van aki meg kérdezi ,hogy vagy
kell-e valami.Sok barátom van, vagyis GAZDAG VAGYOK !!! Szeretettel rokkant nyudíjas
Gyöngyi

Válasz