Kedves Lányom / Fiam!

Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes, és próbálj megérteni!

Ha leeszem a ruhámat, ha nem tudok rendesen felöltözni, légy türekmes.Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak!

Ha beszélek hozzád, és ezerszer elismétlem ugyan azt a dolgot, ne szakíts félbe, hallgass végig! Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyan azt a mesét, amíg el nem aludtál.

Ha nem akarok megmosakodni, ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte. Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosakodásra!

Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban, adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal... Megtanítottalak, sok mindenre, hogy egyél jókat, öltözködj szépen, hogy hogyan nézz szembe az élettel.

Ha néha nem emlékszem dolgokra, vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát, adj gondolkozási időt, hogy eszembe jusson... és ha mégsem sikerül megtennem, ne légy ideges. És ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám!

Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem.

Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni, nyújsd a kezed, ahogy azt én tettem, mikor te tanultál járni.

És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni... hogy meg akarok halni... ne légy dühös, egyszer ezt is meg fogod érteni. Próbáld meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem.

Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére mindíg a legjobbat akartam neked, és, hogy az utat

szerettem volna előkészíteni neked.

Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok. Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én is tettem, amikor megszülettél.

Segíts járnom, segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel. Megfizetek majd egy mosollyal, és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindíg szerettelek.

Szeretlek benneteket gyermekeim!

Rónai György:Öregkor