Kedves Fiam, Viktor!

    Megkaptam leveledet, melyet már nagyon vártam, hiszen jó ideje
beszéltek róla. Igaz, kicsit belegondoltam a levél árába, és bizony
elkedvetlenített az egész. Mert ha valami fontos dolgot írtál volna, az
talán megérte volna a költségeket. Kiszámoltátok már, hogy az
egymillió-hétszázezer nyugdíjasnak 80 forintjával feladott levél
136.000.000,- azaz százharminchatmillióba került? Ha ehhez hozzáveszem a
beígért válaszborítékot, akkor pont a duplája, kétszázhetvenkétmillió! (És a
nyomdaköltségről még nem is szóltam, pedig az sem lehetett két fillér!)
Válaszboríték persze nem volt a levélben, így aztán most nem tudom: megint
becsaptál minket, és megrövidítettél bennünket, vagy csak egy esztelen
pazarlás árát mérsékeltétek? Te nyilván majd a költségek mérsékléséről fogsz
beszélni, de nekem azért rosszul esett: minek folyton olyasmit ígérgetni,
amit aztán nem tartasz be?



    Mivel nálam minden fillér számít - hiszen tudod, még egy boríték és
meg a bélyeg ára is -, kénytelen vagyok nyílt levélben válaszolni, így
legalább meg is kapod!



    Hadd kezdjem a leveled szöveges részével. Bizony igazad van, kedves
fiam, valóban adósaink vagytok! De nem ám a süket mellébeszéléssel, hanem
azzal a pénzzel, amit még 1998-ban vettetek el tőlünk, mikor megtagadtátok a
nyugdíjunk törvényes emelését! Medgyessy ugyan kifizette - utólag! -, de
kamatok nélkül, és egyébként sem szép dolog ám hagyni, hogy mások rendezzék
a ti adósságotokat. (Különösen most, amikor ti is ezzel kürtölitek tele a
világot, pedig azt az adósságot, amit ti kaptatok, legalább jó részben ránk
költötték!) Szóval tényleg tartoztok nekünk, és ezt nem felejtjük el, mert
az csak legenda, hogy az öreg korral mindig együtt jár a szenilitás is. Na.
Hol tartottam? Ja igen. Az adósság.



    Más tartozásotok is van, édes fiam!



    Emlékszel még erre a gyönyörű beszédedre? Ide idézem neked: "Az új
munkahelyek létrehozása és az aktív keresők számának növekedése nyomán 2006
és 2010 között a 14. havi nyugdíjat is be lehet vezetni "
No, hát - ahogy ti mondtátok a választási kampányban -, "itt az idő"!
Megvan hozzá minden, amit akartatok! Megvan a kétharmad, kezetekben az új
munkahely-teremtés minden lehetősége, hát gyerünk! A szocik kitalálták és
bevezették a 13-ik havi nyugdíjunkat, ti erre licitáltatok rá. Igaz, a
legvégén - az utolsó évben - megvonták tőlünk, de ti visszaadhatjátok, ha
annyira szükségtelen volt az az elvonás, mint ahogy azt akkoriban mondtátok!
Gyerünk, Viktor! Ide a 13-ik havi nyugdíjunkkal. És aztán jöhet a 14-ik havi
is, ahogy ígértétek.



    Látod Viktor, milyen könnyű szót érteni velünk? Hiszen mi már semmi
egyebet nem akarunk, mint emberhez méltó életet, nyugalmat és biztonságot,
és ha lehet még hozzátenni valamit, akkor vegyük hozzá a normális
egészségügyi ellátást, és a megfizethető gyógyszereket. Nincs ebben semmi
új, kedves Viktor, csak amiket ti is megígértetek most tavasszal, és
ígértetek minden választás alkalmával!



    Én szívesen megosztom veled a gondjaimat, ha netán még nem ismernéd
azokat. Tudod kedves fiam - ugye nem haragszol, ha így szólítalak, hiszen
valóban az lehetnél -, nekem nincs kőbányám, és az ismerőseimnek sincs, így
aztán a mi gondunk kicsit eltér a te szüleidétől.



    Tudod, kedves Viktor, én nem értek az ilyen kérdőíves dolgokhoz, de
minket egyáltalán nem érdekel a politikusok létszáma, meg az állami
végkielégítés, meg ilyenek. Ha csak ennyit tettetek az elmúlt 100 napban,
hát az bizony elég kevés a mi szemszögünkből nézve! Mondjuk ki
nyíltan: semmi!



    A második kérdéskörnél viszont bátran ikszeld be az összest, és írd
még hozzá, hogy esős időben rettenetesen szaggat a derekam, meg kéne már egy
új cipő is, ami nem ázik át, mert a járda mifelénk elég pocsolyás, megáll
rajta a víz.



    És hogy mi a kormány legfőbb teendője?! Tőlem kérded, édes fiam?! Hát
nem azért ültök ott, hogy éppen ti mondjátok meg, hogyan lehet nekünk jobb?
Nem azért szavaztam rátok, hogy aztán nekem kelljen kitalálnom, hogy mit
hogyan kell csinálni?!



    Amikor a házadat építetted, megkérdezte tőled a kőműves, hogy hogyan
kell falazni? És ha megkérdezte volna, nem küldted volna azonnal haza? Nekem
ne tegyél fel ilyen kérdéseket, édes fiam! Én nem értek a
miniszterelnökséghez, te mondtad állandóan, hogy "készen állsz a feladatra",
meg hogy "tudom a dolgom", meg ilyenek. Hát már megint becsaptál, édes fiam!
Én mondjam meg neked, hogy mik a legfőbb bajok, hogy azokat milyen
sorrendben kell megoldani? Hát mit tudom én!



    Tudod Viktor, ´98-ban, mikor már elegünk lett a Bokros féle
megszorítósdiból, elhittük neked, hogy te majd jobban fogod csinálni.
Megbocsáss az őszinteségemért, de nem csináltad jobban, sőt, rosszabbul
csináltad. Ezért aztán 2002-ben már nem is szavaztunk rád.
Aztán még 2006 is túl közel volt, meg olyan hülyeségeket mondtál, hogy
"rosszabbul élünk, mint négy éve", meg ilyeneket, és mi nem éltünk
rosszabbul. És ha valaki nem tudja, hogy mi hogy élünk, akkor arra nem
szavazunk, mert attól jót nem várhat az ember.




    Most is csak azért szavaztunk rád, mert elegünk volt már az örökös
"megszorításokból", te pedig azt mondtad, azt ígérted, hogy változtatni
fogsz ezen. Hát édes fiam, Viktor, eddig semmi sem változott, erre most
idejössz nekem, és százmilliókért írogatsz ilyen kérdőíveket, ahelyett, hogy
visszaadnád a 13-ik havi nyugdíjunkat.



    Hát nem, édes fiam, ez így nem fog menni! Tudod mit? Akkor sem
mondanám meg, hogy mit kell csinálni és milyen fontossági sorrendben, ha
tudnám! Mert ha te nem tudod, akkor miről beszéltél nekem nyolc éven
keresztül? Akkor miért kapartál annyira a miniszterelnökségért nyolc éven
keresztül?! Akkor miért szidtad nyolc éven keresztül olyan
engesztelhetetlenül azokat, akik legalább tenni akartak valamit?



    Hát azt hiszed, hogy a miniszterelnökség csak ennyi? Csak egy cím,
csak a hatalom, és nem kell hozzá tudni semmit?! Hát azt hitted, hogy
kapkodhatsz fűhöz-fához, beszélhetsz össze-vissza, majd csak akad valaki,
aki kihúz a bajból, és megmondja, hogy mikor mit csinálj?!



    Hát te megint becsaptál minket, Viktor! Elhitetted velünk, hogy
tényleg készen állsz, hogy jobb leszel, mint voltál akkor, az első
alkalommal, aztán lám, kiderül, hogy szó sincs róla!



    Nem tudsz te semmit! neked nem az ország élén lenne a helyed, hanem az
iskolapadban! Hát akkor mars vissza! Tanuld meg szépen a leckét, és csak
akkor gyere újra ide, ha már tudod is!



    Egy nyugdíjas