Kedves Marcsi! Részvétem, borzasztó elveszteni valakit, főleg az lehet ha ő a gyermekünk. Köszönöm az üzenetedet. Igazad van nevelés kérdése gyermekeink mostani viselkedése. Az én unokáim is rakodnak már, sőt önként segít még két és féléves fiú unokám is. De lányom esete más! Őt nem csak én neveltem, de ez hosszú. Számára akadtak fontosabb dolgok is mint azt megtanulni, amit egy nőnek akkor is meg kell csinálni, ha kézzel lábbal hadakozik ellene. Most már tudja, elhiszi /kénytelen mert már ő is anya / de mikor itt lett volna az ideje mást tartott fontosnak ezek megtanulásánál. Én pedig ráhagytam, mert szeretem, de most mindketten szenvedünk tőle mire ennyi idősen megtanulja amit 10-20 évesen kihagyott.Ezért írtam a hozzászólást. Vigasztaló szép tavaszt kívánok neked! Ui: Tudom mi az agyvérzés, nekem is volt, jobboldali teljes bénulással 2003-ban, csak én meggyógyultam valamennyire. Szeretettel, René

Előzmény

Válasz

Drága Marcsi fogadd őszinte együttérzésemet . Tudom ez a fájdalmadon nem segít, de ahányszor csak kedved van hozzá gyere és nézz be a klubba és tudom még ajánlani a kölyökbázis klubot http://kolyokbazis.network.hu/ ahova szintén fel lehet tenni gyermekeink fotóit, ha szereted a magyarnótákat hallgathatsz ismert és kevésbbé ismert nótákat http://magyarnota.network.hu/ hogyha egyedül vagy könnyebb legyen.

Válasz

Erre írtam választ, nem a szegények viccre... csak nem jó helyre:(

Egyébként a vicc nagyon aranyos:)

Előzmény

Válasz

.és ez nagyon jó a Nagyinak! Mikor érzi, hogy szükség van rá...

Nekem most ment el a fiam, örökre, 33 évesen. Mindig velem volt, mert agyvérzést kapott a születésénél és... hossssszúúúúúú:(

Van egy kislányom is, ahol van két unokám és ha Ők nem lennének, akkor nem bírnám elviselni a fájdalmam.

Egyszóval, jelenleg nekem van szükségem Rájuk!

*
Dudás Julianna Neked azt üzenem, hogy mindez nevelés kérdése. Sohasem erőltettem a kislányom a házimunkára, egyetlen kivétel volt, hogy a saját szobáját tartsa rendben, de... mindig segített, önszántából, és most is remekül boldogul, mindent megtud csinálni -egyedül is., sőt már az 5 éves kislány-unokám is -szinte erőszakosan:) - segít. Fölveszi a kis köténykéjét és terít, elpakolja az öccse által szétszórt cuccokat, vagy ráveszi, hogy együtt csinálják és még sorolhatnám...

Szeretem Őket nagyon (úgy a gyermekeimet, mint az unokáimat) és vissza is kapom ezt Tőlük...

..és most megyek kicsit sírdogálni, mert- még ezeken a jóérzéseken felül is, hiányzik a Fiam szeretete:(

Előzmény

Válasz

Mert a nagyit mindenre fel lehet használni!

Válasz

nagyon jó köszönöm

Válasz

Hát ez az, a mai gyerekek nem azt látják, hogy anya megcsinál ilyeneket - akkor nem tudná magát megvalósítani - ( pláne hogy apa ) meg hogy a gyerek csinálja, aki ki nem hagyná a TV-t, videót, házimozit, meg a különórák miatt ideje / energiája sincs már rá szegénykének stb. Aztán ha a nagymama végleg eltávozik ( pénz nuku egy bejárónőre ), akkor szegények ott állnak tehetetlenül. Csak azt tudnám, a mai kicsi gyerekek gyerekeinek ki a fene fogja/tudja majd megvarrni a zokniját, újragumizni a nadrágját, netán a térdén lévő lyukat befoltozni, a kinőttet megtoldani ha addigra 1. elhal a mostani nagymama, 2. anyukája nem tanulta meg, mert meg akarta magát valósítani, ergo eddig a nagymamára/saját anyjára számított, 3. így aztán a kislányát/fiát sem tudta rá megtanítani
( tanítani csak azt tudjuk amit mi is tudunk ) 4. amilyen későn vállalt - mégis - gyereket, mire benőtt a feje lágya és rádöbbent hogy egy nőnek mégiscsak a gyerek és a család kell / legyen az elsődleges , neki már eleve nem is lesznek unokái, mert meg sem éri, de talán jobb is, mert úgy se egy igazi mindent tudó, titoktartó nagymamát kapna. Na nagymama társaim, magukat megvalósítani akaró későn észbekapó fiatalok, tessék engem kitagadni a klubból, vagy vitatkozni velem , állok elébe! 5 testvérem volt én a legidősebb ( eleve szegény familia ) - a kvázi jövedelem elengedhetetlen volt - aztán 20 évig ovónő, 10 évig gyermekjóléti családgondozó voltam, van két gyermekem párral, és 3 unokám, ezért érzem magam felhatalmazva kételyeim megfogalmazására, ráadásul életvitel szakos tanárnői végzettségem van . Tényleg csodás dolog a nagymamaság, semmivel össze nem hasonlítható, de merjük már bevallani, hogy nagyon fárasztó is tud lenni, és azt a pár évet ami még életünkből hátra van ( kinek-kinek bajai szerint ) megérdemelnénk, hogy saját igényeink szerint tölthessük el. Ui: Nem a húsvéti ünnepeket szeretném elrontani, csak az őszinte magába nézést szeretném segíteni mindenkinek így estére kelve, végre rendet rakva , lefekvés előtt, miközben fáradtságtól elalélva gondolunk vissza a nevető unokaarcokra. Jó pihenést, szép álmokat kívánok mindenkinek! Egy nagymamatársatok, aki persze mindazoktóül elnézést kér, akiknél ez nem így alakult!!!!!!!!!!!!

Válasz

És ez sok helyen nem is vicc...
Kellemes ünnepet kívánok Mindenkinek!

Válasz