Nagyobbik unokám most már abba a korba lépet, amikor nem
csak az érdekli, mi az amit lát, hanem hogyan működik. Először vettem egy nagy
levegőt, és belekezdtem volna a magyarázásba, se hirtelen jött az ötlet: izgalmasabb,
ha megmutatom. Ominózus az eset: jégkocka a pohárban. Először csak az
érdekelte, hova tűnik, aztán jöttek sorra a kérdések.
Elővettem egy mérőpoharat – kinek lehet a családban több
ideje nálam, aki elmagyarázhatja ezeket a dolgokat!? Beletöltöttem a teát a
jégkockákkal és megmutattam, melyik vonalkánál állt a vízszint. Miután
elolvadt, megnéztük újra, és jól meg is értette, hogy elolvadt és most ettől
lett több a tea – ráadásul hideg is! Emiatt aztán kellett bele még cukor… de az
hova tűnik? Felolvadt és ettől most édesebb lett a tea – számomra már ihatatlan
kategóriában leledzik.
Kedvet kaptam aztán a kísérletezéshez – ebből talán tanul
valami okosabbat is, nem úgy, mint a tévés gyerekműsorokból -, és betettünk a
fagyasztóba egy műanyag pohárban vizet, aztán újra felmelegítettük, ettől
megint elolvadt és folyékony lett… Legközelebb a gyerek már úgy lépett be az
ajtón az üdvözlő puszi nélkül, hogy „Mama! Ma mit nézünk meg?”
Lassan már
rendesen utána kell olvasnom, mert kút fejből kifogynék a kísérleti témákból!
Mindenesetre csak ajánlani tudom mindenkinek, mert legálisan rosszalkodni a
legfantasztikusabb dolog egy gyerek számára, ebben biztos vagyok! Ráadásul
rendesen felnyitja a szemüket, milyen erők veszik körül, és miért fontos a szülőknek
szót fogadni: mert a szülő ismeri a következményeket!
Kapcsolódó hírek:
A nagymamaság furcsaságai
Ringató
A nagymama-varázs
Auth