Lassan vége a nyári szünetnek és ezzel a nagymamákra háruló nyári szünidejű feladatoknak.

Amig  nálam nyaralt két hétig, a fürdőben jártunk el uszótanfolyamra. Amikor vége volt az uszóoktatásnak,  estig a fürdőben maradtunk és lubickoltunk az élményfürdőbe.

Most egy hétig megint nálam volt, de Gyopárosfürdőn nyaraltunk. Szülők nélkül, csak a mama és az unoka.

Csodálatosan éreztük magunkat. Usztunk, fociztunk, kvizjátékoztunk. Elolvastuk a Kincskereső Kisködmönt, méghozzá, úgyhogy én olvastam hangosan egy részt, aztán ő olvasott egy fejezetett hangosan.

 Az alábbi cikkre bukkantam a neten. Kétkedve olvastam. Saját magamon nem tudom ellenőrizni, mert csak egy unokám van, de roppant kiváncsi lennék rá, hogy mennyi valóság tartalma lehet ennek a cikknek. Tényleg ilyenek lennénk mi nagymamák?

Ha genetikailag  magyarázható hogy nem minden unokánkhoz vonzódunk egyformán, akkor mi az álnokság? Talán az, hogy az felé az unokánk felé is ugyanolyan szeretettel fordulunk, amelyiket genetikailag megmagyarázandóan nem ugy szeretjük mint a másikat.?

Kendőbe zárta ősz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el

Tedd össze így a két kezed
Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért
S nevettünk - Isten tudja, miért

Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak ők, a repülők
És nem látták sehol

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el


Felnőtt az ember, s mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melyből egy gyermek mit sem ért
Egy kőre hajtja kis fejét

Az arca szép, nem álmodó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők
A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Egy édes bús melódia
Chris Rea: Tell Me There's a Heaven; fordította: Sztevanovity Dusán
Elóadja: Sztevanovity Zorán

Nagyobbik unokám most már abba a korba lépet, amikor nem csak az érdekli, mi az amit lát, hanem hogyan működik. Először vettem egy nagy levegőt, és belekezdtem volna a magyarázásba, se hirtelen jött az ötlet: izgalmasabb, ha megmutatom. Ominózus az eset: jégkocka a pohárban. Először csak az érdekelte, hova tűnik, aztán jöttek sorra a kérdések.

Elővettem egy mérőpoharat – kinek lehet a családban több ideje nálam, aki elmagyarázhatja ezeket a dolgokat!?

Nagyon vicces kettősséget vélek felfedezni a nagymamaságban, ami szeretnék megosztani veletek – és majd javítsatok ki, ha gondolataimmal kapcsolatban más elképzeléseitek, tapasztalataitok vannak!

Újdonsült unokánkat szeretgetjük kezünkben, vagy éppen segíteni próbálunk gyermekünknek. Közben úgy gondoljuk, mivel már kineveltünk egy generációt sikeresen, s talán emlékeink a gyermekhez való hozzányúlásról és bánásmódról még nem merültek teljesen feledésbe, mégis azon izgulunk egy kicsit, hogy vajon jól csináljuk-e, és unokánk édesanyja is elégedett-e a nagyival.

Amikor megszületett a kisebbik unokám, erőt vettem magamon, és megtanultam, mert nagyon tetszett ez a vers, és szerettem volna néha mondogatni nekik, mert egyszerűen gyönyörű! Ők már nem ismerhették a Nagypapát, aki gyakran vadászott, és úgy érzem egy kicsit belőle is csempész a csepp szívükbe egy-egy sor. Leljetek benne Ti is legalább akkora örömöt, mint én.

Juhász Magda: Nagymama ölében

Csicsíja babája,
elringatlak szépen,
aludj el, aludj el
nagymama ölében.

A napokban nézegettem a sztár nagymamikat… hát, mit ne mondjak, elég jó formában vannak, szó se róla!

Pedig egyikük sem egy unokával büszkélkedhet és van, akinek már dédunokái is vannak! Egy kis ízelítő:

Blythe Danner

65 éves, két unokája van.

Catherine Deneuve

65 éves, szintén két unokával.

Goldie Hawn

63 éves ismét két unokával.

Julie Andrews

Nagy kedvencem!

Valószínűleg nem én vagyok az egyedüli ebben a korban, akinek már "csökkent az alvásigénye".

Sosem felejtem el drága édesanyámat – Isten nyugosztalja -, mennyit rádiózott éjszakánként – a kor előre haladtával persze egyre hangosabban. Sosem értettem, hogyan tud ezek után mosolyogva, frissen, teljesen kipihent arccal már kora reggel kávét főzni. Arról nem is beszélve, hogy vasárnaponként már 7-kor oda volt rakva az ebéd, hogy a 11 órási misére még átérjen a közeli templomba.

Mivel már igencsak a tél derekán is túl vagyunk (bár ez most az idõjáráson nem látszik), ne feledjük, hogy kimerülõben vannak vitamin-raktáraink! Feltöltésük nem csak a fiataloknak, hanem nekünk, idõssebbeknek is roppant fontos! Ezzel nem csak étrendünk minõségében változtathatunk, hanem egy-egy csírákat tartalmazó étel- vagy saláta recept elkészítésével változatosabbá is tehetjük a konyhai palettát.

Szervezetünk vitalitásán könnyen segíthetünk némi házipraktikával, és ha szeretjük a növényeket, még örömünket is fogjuk lelni benne.  A magvak csírájában ugyanis nagyon sokféle, létfontosságú vitamin, fehérje és ásványi anyag van elraktározva.

Az öregedés elsõ jelei

1. Külön alszol a fogaidtól.
2. Megpróbálod kihúzni a redõket a zoknidból, amikor rájössz, hogy
nincs is rajtad zokni.
3. A reggelinél zizegõ, recsegõ hangokat hallasz, pedig nem is
kukoricapelyhet eszel.
4. Ha reggel felébredsz, pont úgy nézel ki, mint a fényképed a
jogosítványodban.
5. Csak a második próbálkozásra tudsz kikelni a fotelból.
6. A "kimaradok éjszakára" számodra azt jelenti, hogy a kertben
alszol.
7. A "boldog órák" szunyókálással telnek.

Nagymama, a titkos fegyver?

Lehetséges, hogy a nagymamák az ember evolúciós szükségletei miatt léteznek? Antropológusok már régóta vizsgálják, miért éli túl az átlagnõ ilyen hosszú idõvel a termékenységi életszakaszát.
_{2007.11.13 11:00, Forrás: ideal.hu}

Lehetséges, hogy a nagymamák az ember evolúciós szükségletei miatt léteznek? Antropológusok már régóta vizsgálják, miért éli túl az átlagnõ ilyen hosszú idõvel a termékenységi életszakaszát. Az állatvilágban egy nõstény a fogamzóképes idõszaka befejezõdése után már nem él sokáig, de sok nõ a 80 éves kort is bõven túléli.