A juh nemzettség vigyázója és földi helytartója némi égi és uniós ihlettõl vezérelve, elhatározta, girhes, göthös juhállományát versenyképes marhaállományá minõsitetti át.

Célja, hogy a száraz fûcsemege mellett némi zsenge zöldkülönlegességhez juttassa sokmindent megélt birkáít. Nyájának terelgetése közben jobbnál, jobb ötletek cikáztak agyában, melyek közül egy igazán életképesnek bizonyult.

E szerint a nyájat birkatanfolyamon kell tovább képeznie, ahol elsajátítanák a marhává váláshoz szükséges alapvetõ tudnivalókat.

Ahhoz a generációhoz tartozom akinek életidejét igéretekkel, hiú reményekkel ámították.

Ijukoromban, amikor a jövõ alapköveit raktuk gõzerõvel közel 40 éven át, azzal áltatták korosztályomat, hogyha felépítettük az alapokat, hú de milyen jó lesz.

Azután, pedig még jobb lesz. Tejjel, mézzel folyó kánaán.

Azután a "Fényes szelek" szárnyán más idõk jöttek.

Jött a szabadság, sokunknak üres lett a gyomra, mert nem volt elég munka.

És jöttek az ujabb igéretek.

Ilyenkor augusztus, szeptember tájékán különös tehetségre van szüksége annak a szülõnek, hogy ne veszítse el a reményt gyermeke jobb jövõjébe vetett hitét, amikor az extradeficites családi bugyelláris utolsó forintjait akarja a következõ fizetésig beosztani. Mert igencsak megfájdulhat annak a szülõnek a feje ahol a jövedelmek értékükben olyan mélyre süllyedtek, mint egy kimustrált fotel elvénült rugózata, mig az iskolakezdés költségei igencsak magasra szökkentek.

Az ünnepek elõtt új szoszédom lett. A régi is megmaradt. A réginek sikerült valahonnan egy vadonatúj fényes, piros-fehér csíkos lobogót becserkésznie. Õ az új szomszédom.

Be kell vallanom gyönyörû, csodaszép. A szél bele-belecsimpaszkodik a hatalmas fényes selyem vászonba.

Lobogva, suhogva táncol az ablakom elõtt.

Elneveztem néma üzenethordozónak.

Van azonban egy bökkenõ.

Nem vagyok vevõ az üzeneteire..

De õ makacsul minden reggel megcsapkodja az ablaküveget.

Délben köszönt, ha hazaérek a munkából,

Este pedig kelleti magát a szellõk karjaiban ölelkezve, táncot járva, amikor búcsút inteni kitekintek az elõttünk elterülõ park hatalmas fáinak dús lombjaira.

Az uj kenyér ünnepén, gyönyörû, nyári estén álltam a lakásom erkélyén és figyeltem a lassan gyülekezõ embereket.

Édes langyos szellõ hullámain suhogva terült szét a szomszédom ablakába kitûzött új, fényes, selyem lobogó.

Jó magam a durrogó, pukkanó kis szerkentyük magasból aláhulló színes fénykavalkádjára várva elgondolkodva az élet furcsaságain, elhatároztam, hogy összegyûjtöm e varázsszóval kapcsolatosan támadt gondolataimat.

- Soha egyetlen rendezvényre nem lehet ekkora tömeget összeverbuválni, mint a tüzijáték.

10

Gyere, nyújtsd nekem a karod,
Most valami más akarok.

Tíz éve már, hogy együtt van ez a csapat,
Bár ez az idõszál majdhogynem elszakadt?

Azért csináltam neked e gnóm kis tortát,
Hogy érezd, komolyan gondolom a próbát
Folytatni még néhány éven át melletted,
Átváltani ezeket a keserû, fájó éveket újra,

?hisz életem egyharmadát éltem le már veled ?
Nem mindegy, hogy folytatjuk: jól, vagy egymásra fújva.

Tíz év! Hat gyönyörû, négy döcögõ, mégiscsak egészben!