Szeretettel köszöntelek a Nagymamik és nagypapik találkozóhelye közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Nagymamik és nagypapik találkozóhelye vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Nagymamik és nagypapik találkozóhelye közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Nagymamik és nagypapik találkozóhelye vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Nagymamik és nagypapik találkozóhelye közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Nagymamik és nagypapik találkozóhelye vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Nagymamik és nagypapik találkozóhelye közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Nagymamik és nagypapik találkozóhelye vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az alábbi cikkre bukkantam a neten. Kétkedve olvastam. Saját magamon nem tudom ellenőrizni, mert csak egy unokám van, de roppant kiváncsi lennék rá, hogy mennyi valóság tartalma lehet ennek a cikknek. Tényleg ilyenek lennénk mi nagymamák?
Ha genetikailag magyarázható hogy nem minden unokánkhoz vonzódunk egyformán, akkor mi az álnokság? Talán az, hogy az felé az unokánk felé is ugyanolyan szeretettel fordulunk, amelyiket genetikailag megmagyarázandóan nem ugy szeretjük mint a másikat.? Hát ha nekem lenne még egy unokám és észrevenném magamon, hogy nem egyformán vonzódom hozzájuk. biztos, hogy nem mutatnám ki. Ez volna az álnokság? A korkülömbség miatt is változik a nagymamák és unokák viszonya, de szeretni ugyanugy szeretik akkor is amikor már nem csüng állandóan a nagyin az unoka. Szóljatok már hozzá ehhez a cikkhez, hogy valóban létezik ez a megkülömböztetés az unokák között? A nagymamák nem minden unokájukat szeretik ugyanúgy: fiaik lánygyermekeit előnyben részesítik más unokáikkal szemben, s ennek a jelenségnek genetikai magyarázata van. Forrás:http://www.stop.hu/articles/article.php?id=560975
A genetika áll ennek a hátterében is?
A nagymamák álnokságát a genetika segítségével sikerült leleplezni. Genetikai és szociológiai elemzések alapján a Cambridge-i Egyetem munkatársai kimutatták, hogy a nagymamák legjobban a fiaik lánygyermekeit szeretik minden unokájuk közül, és legkevésbé a fiaik fiúgyermekeit kedvelik.
Hogy miért? Mert öntudatlanul működik a nagyikban a genetikai öröklődés törvénye, vagyis az, hogy azt az unokájukat szeretik a legjobban, aki a legtöbb génjüket viszi tovább. A nagymamák fiainak lánygyermekei a nagymamák génjeinek 31 százalékát öröklik, míg fiaik fiúgyermekei csak 23 százalékát. A nagymamák lányainak fiú- és lánygyermekei egyaránt a nagymamák génjeinek 25 százalékát öröklik. Tehát a nagymamák álnoksága abban áll, hogy azt az unokájukat szeretik legjobban, aki genetikailag a legközelebb áll hozzájuk, és ez sokszor külső jegyekben is megmutatkozik, de akár a testszag is jelezheti.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A nagymami szeretete
A türelmes szülő ma már aranyat ér
A nagyszülők szerepe - az unoka mindig más
Vidám percek