Szeretettel köszöntelek a Nagymamik és nagypapik találkozóhelye közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Nagymamik és nagypapik találkozóhelye vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Nagymamik és nagypapik találkozóhelye közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Nagymamik és nagypapik találkozóhelye vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Nagymamik és nagypapik találkozóhelye közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Nagymamik és nagypapik találkozóhelye vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Nagymamik és nagypapik találkozóhelye közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Nagymamik és nagypapik találkozóhelye vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
14 éve | Erdész Sára | 2 hozzászólás
Még mindig meghat, amikor a tévében azt hallom vagy látom, mint ma is, hogy újra kezdődtek a családegyesítések Koreában.
Mi milyen szomorúak vagyunk, hogy esetleg családunk egy része „kint rekedt” az új határok vagy a diszidálások miatt. Pedig velük azért tudunk találkozni, telefonon vagy interneten keresztül kapcsolatot tartani, ápolni. Milyen nagy dolog lehet ez, egy koreai lakos számára! Nagyon meghatóak a képek, és felfoghatatlanok az érzések, s maga a helyzet.
14 éve | Erdész Sára | 3 hozzászólás
Nagyon vicces kettősséget vélek felfedezni a nagymamaságban, ami szeretnék megosztani veletek – és majd javítsatok ki, ha gondolataimmal kapcsolatban más elképzeléseitek, tapasztalataitok vannak!
Újdonsült unokánkat szeretgetjük kezünkben, vagy éppen segíteni próbálunk gyermekünknek. Közben úgy gondoljuk, mivel már kineveltünk egy generációt sikeresen, s talán emlékeink a gyermekhez való hozzányúlásról és bánásmódról még nem merültek teljesen feledésbe, mégis azon izgulunk egy kicsit, hogy vajon jól csináljuk-e, és unokánk édesanyja is elégedett-e a nagyival.
|
|
A netrõl hoztam ezt az írást
Kabosa Rémon, 2004-02-27 23:58:40
....Nagyanyám sem akarta túl ragozni a mentális nevelést, egyszerûen fel akart pofozni, amikor a madzagra kötött sezlon rugó - amit búgó hangja miatt a fejem fölött forgattam - saját pályára állva bezúgott a becsukott konyha ablakon és landolt a dinsztelt krumpliban.
Anyámnak esze ágában sem volt ez miatt elavultnak ítélni a módszereit, sõt ahogy vissza emlékszem nagyon is helyeselte a dolgot este, amikor értesült róla.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás