A nagymama, akiről a történet szól, épp olyan átlagos volt, mint a nagymamák általában. Ő is épp úgy kedveskedett unokájának mint a többi, minden délben főzött és mosta a jócskán elkoszolódott ruhákat. És mint a legtöbb nagymama, ő sem mondta soha azt unokájának, hogy nem ér rá vagy hogy nincs kedve valamihez. Mindig, mindenben az unoka kedvében akart járni, mert bár az unoka ekkor már túl volt a harmincon, még egyáltalán nem akart önálló lenni.

Nagyobbik unokám most már abba a korba lépet, amikor nem csak az érdekli, mi az amit lát, hanem hogyan működik. Először vettem egy nagy levegőt, és belekezdtem volna a magyarázásba, se hirtelen jött az ötlet: izgalmasabb, ha megmutatom. Ominózus az eset: jégkocka a pohárban. Először csak az érdekelte, hova tűnik, aztán jöttek sorra a kérdések.

Elővettem egy mérőpoharat – kinek lehet a családban több ideje nálam, aki elmagyarázhatja ezeket a dolgokat!?

Amennyiben még nem olvastál hasonló típusú levelet, most feltétlenül
tedd meg, ugyanis egy hatalmas lehetőség áll most előtted.

Hosszú keresgélés után bukkantam rá erre a honlapra, amely egy
különlegesnek látszó lehetőséget kínál, és ha Te is ezt látnád benne,
amit én már azonnal látok, lenyűgözne téged is. Azonnal Rád gondoltam,
ugyanis tudom, hogy számodra is ugyanazt fogja jelenteni.

A közelmúltban egy évtizedes tapasztalatokkal rendelkező team úgy
döntött, hogy internetmarketinges támogatást ad néhány, Magyarországon
robbanás előtt álló üzlethez, hozzásegítve így a kampány résztvevőit
ahhoz, hogy ők lehessenek a kiépülő üzletrendszer csúcsán.

Kopp Mária

A nagyszülő - és az unoka mint gyógyszer

Megszoktuk, ha orvoshoz megyünk, általában gyógyszert írnak fel minden bajunkra. Meglepődnénk, ha a recepten azt látnánk: ennek a gyereknek nagymamára van szüksége, lássa lehetőleg mindennap. És hány idős ember életét aranyozza be az unoka! Nincs annál nagyobb szomorúság, mint mikor a szülők úgy gondolják, nincs idejük a nagyszülőkre. A mai magyar társadalom sok tekintetben sikeres, mégis súlyos válságtünetektől szenved.

Önmegtartóztatás a memóriámért? Érdekes már a kérdés is, vajon miért kezd valaki bele egy olyan kutatásba, amely azt tanulmányozza, hogy átlag 60 év feletti emberek, ha kevesebbet esznek, jelentős javulást mutatnak ugyanazon teszt elvégzésében már 3 hónap után.

Eltöprengtem, vajon jó ez nekem? Tény, hogy az idősebb korosztály számára a memória kincs, és minden ezt javító felfedezésnek örülnünk kéne, de az én tapasztalatom az, hogy aki öregecske, már nem eszik annyit amúgy sem, így nem tudom, miből lehetne még a bevitt kalóriákat csökkenteni… Szóval fitten, karcsúan = okosabban?

Nagyon vicces kettősséget vélek felfedezni a nagymamaságban, ami szeretnék megosztani veletek – és majd javítsatok ki, ha gondolataimmal kapcsolatban más elképzeléseitek, tapasztalataitok vannak!

Újdonsült unokánkat szeretgetjük kezünkben, vagy éppen segíteni próbálunk gyermekünknek. Közben úgy gondoljuk, mivel már kineveltünk egy generációt sikeresen, s talán emlékeink a gyermekhez való hozzányúlásról és bánásmódról még nem merültek teljesen feledésbe, mégis azon izgulunk egy kicsit, hogy vajon jól csináljuk-e, és unokánk édesanyja is elégedett-e a nagyival.